A következő címkéjű bejegyzések mutatása: amatőr hajóépítő. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: amatőr hajóépítő. Összes bejegyzés megjelenítése

január 24, 2023

A hajóépítés rendkívül addiktív tevékenység - 5. rész: Az orr


Az orrtőke - a hajó vázának az első alkatrésze ami egyúttal az utolsó is….vagy fordítva.

Erről a darabról túl sokat nem tudok írni.

A szokásos borovi fenyőből készült. Bár sokáig kacérkodtam a tölgy gondolatával végül úgy döntöttem, hogy mivel úgysem fog látszani, így felesleges flancolás lenne tölgyből készíteni, ráadásul a palánkok illesztésénél számottevő gyalulni és csavaroznivaló lesz rajta, így jobban járok egy közepesen erős fafajtával (a háromrétegű ragasztás amúgy is ad neki tartást).

A videón valamelyest látható a mérete, de azért a részletek:
 
Az orr rész szélessége 60 mm, amit a palánkokhoz igazodva háromszög profilra fogok gyalulni – ha majd ott tartunk – így az első éle kb. 30 mm széles lesz. Ezt a legvégén – amikor összeállt a test - kívülről tölgy léccel szeretném megerősíteni, amire a legeslegvégén egy réz/bronz szalag kerül, ami az elképzelés szerint egészen a svertig fog futni, megvédendő a gerincet a horzsolásoktól.

Az orrtőke magassága jelenleg 1100 mm, ami 150 mm-rel több a tervben szereplőnél.

A túlméretezésre a természetes önvédelmemen kívül (ti. ha valamit elmértem, levágni még mindig könnyebb, mint hozzátoldani), a majdani orrsudár (született orrárboc) rögzítési pontjaként is szükség lehet. Ez megint afféle óvatosság, ugyanis ennek az alkatrésznek csak a méretei vannak meg, a pontos kivitelezési rajzot majd menet közben készítem el. Ez elsőre talán furcsán hathat, azonban a tervet kifejezetten csak a hajó fő méreteire készítettem el. A részletek kialakítását az építőre bízom (így legalább nyugodtan szidhatom a tervezőt…).

Ha az időjárás engedi, akkor a tervek szerint az építőállvány mihamarabbi összeállítása és a sátor felállítása következik.

Az orrtőke alsó része 8 fokos szögben kapcsolódik az orrhoz, amivel igazodik a majdani gerinc vonalához… remélhetőleg. Itt az összeállítás során még további erősítést fog kapni az alsó rész, azonban erre majd csak a váz összeállításakor kerül sor.

 



…és most egy kis szünet következik.

Az építés jelenlegi stádiumában az elkészült alkatrészek szépre csiszolása és egyrétegű műgyantás bevonása következik, hogy az elkövetkező másfél év sátorozása ne tegyen kárt a nyers fában. (Erről valószínűleg nem készítek külön bejegyzést vagy videót)

 

január 13, 2023

A hajóépítés rendkívül addiktív tevékenység - 4. rész: A kabin bordái

 A maradék bordák.

Miután elkészültek a zárt bordák, így már csak a kabint alkotó három borda maradt hátra. Az 5. a 6. és a 7. borda. Ezek nem véletlenül maradtak a végére. Az összeállításuk lényegesen bonyolultabb a korábbiakhoz képest ráadásul időközben beköszöntött az ősz is, ami főként a hűvös idő beálltával, újabb feladatokkal színesítette a munkát.

Mindenekelőtt fűthetővé kellet alakítanom az öreg konyhát ahol dolgoztam. Ehhez érdemes tudni, hogy a helyiség belmagasság kb. 4 méter (vagy több), a hőmérséklet így télvíz idején mindössze 6-7 fokkal tér el a külső hőmérséklettől (mondjuk azt legalább felfelé), tehát ha kint 0 fok van, akkor bent 6-7 fok körüli kánikulában lehet dolgozni. Na mármost az ember fel tud öltözni, legfeljebb fázik, vagy sokat gyalul, hogy kimelegedjen, na de a műgyantától hiába is várnánk hasonló önállóságot. Neki bizony be kell fűteni, minimum 20 fok fölé. Mindehhez a 14-15 fok hőmérsékletkülönbség leküzdéséhez van egy úgynevezett teakályám (szép magyar szóval sparhelt), aminek az égéstere kb. akkora, mint egy mikrohullámú sütő belseje - kicsi. Na ide kéne annyi fát bepakolni, ami képes felfűteni a helyiséget és a vastag áthűlt falakat műgyanta-konform hőmérsékletig. Ez gyakorlatilag egész napos szorgos adagolást jelen, hogy nap végére elérjük a bűvös 22 fokot. (Gyermekkori emlékeim szerint ez a helyiség sosem látott ilyen meleget, így félő volt, hogy nem is lehetséges elérni ezt a csodálatos értéket.) Meglepő módon nap végére általában elértem a kijelölt célt, a 22 fokot (egy tizeddel sem többet). Sőt a második alkalommal már azt is sikerült elérnem, hogy a füst a neki kijelölt irányba – a kéményen kifelé - haladjon. Az első alkalomra pedig boruljon jótékony homály (füst).

Következő komolyabb feladat a bordák felső, a kabintetőt tartó ívelt résznek a kialakítása volt.

Erre alapvetően két megoldás tűnt elérhetőnek. Az egyik, hogy vékony, könnyen hajlítható lécekből laminálva, formára hajlítottan készítem el, illetve a másik, hogy egy darabból vágom ki.

Mivel a végeredmény tekintetében látványosabbnak ígérkezet az első megoldás, így azzal kezdtem (ebből persze már kiolvasható, hogy nem azzal fejeztem be). Máig nem egészen értem hol csúszott el a dolog, de a lényeg, hogy az 1:1 arányú rajz szerint 7 db fa „tuskót” csavaroztam fel az asztalként szolgáló lapra az ívnek megfelelően, amelyek így - terv szerint - megadták a hajlítás ívét, majd a beragasztózott léceket összefogva hozzájuk szorítottam. Másnapra meg is kötött ám a rögzítés feloldása után nem várt fordulatként az ív „kirúgta magát” mintegy 1,5 – 2 cm-rel kiegyenesítve és ezzel tűzifává változtatva saját magát.


Ahogy nem sikerült...


Miután kibosszankodtam magam, áttértem a B verzióra. Megfelelő széles deszkából kirajzoltam a szükséges ívet, majd kivágtam, szépre gyalultam az éleket és ezzel kész is lettek a felső ívek. Szám szerint hárman.


...és ahogy sikerült



Jöhetett a következő mozzanat a bordák összeállítása.

Ez önmagában nem tűnik bonyolultnak, azonban itt nem álltak rendelkezésemre sablonként a kivágott bordák, amikhez rögzíthettem volna a lécezést, hanem csak a rajz, amihez nem tudtam odaszorítani a munkadarabokat. Így jobb híján a rajz mentén az asztalhoz csavarozott „tuskókhoz” rögzítettem a készülő elemeket.

Bár az eredeti elképzelés szerint a bordákat alkotó léceket a jobb kötés érdekében átlapolással illesztettem volna egymáshoz, azonban a nagyon lapos szögek miatt a bordát alkotó lécek olyan hosszan csatlakoznak egymáshoz hogy elengedhettem ezt a nem kevés plusz munkát jelentő megoldást. Remélem a kész alkatrészek azért egymást azért nem fogják elengedni.




március 20, 2022

A hajóépítés rendkívül addiktív tevékenység - 1. rész: Az ötlet

Tehát újra itt vagyunk, aminek persze meg van az előzménye.

Mondhatnám úgy is, hogy meg tudom magyarázni…

 Minden akkor kezdődött, amikor az új hajót vízre tettük: „Rendben a hajó kész, jó is, szép is (mind a mai napig megcsodálják, megdicsérik a vízen járok – még profi versenyzőtől is kaptam elismerő szavakat), vitorlázni is lehet vele…de akkor most mit építsek?”.

 Aztán, még az első nyáron, az akkor még csak négy és fél éves első tiszttel, nyakunkba kaptunk egy zivatart. Nem volt hosszú, de kora nyár lévén meleg sem és mire sikerült az időközben elcsendesedett szélben a partra jutni bizony nagyon átfáztunk, aminek sajnos egy kiadós megfázás lett az eredménye.
 Miután a kocsiban átmelegedtünk, kislányom közölte: „Apa, legközelebb olyan hajót építs, amiben van szoba.”

Így végül nem csak ötletet kaptam, hanem egyúttal felhatalmazást is.
 
Így hát meg volt a következő projekt, legalább is az elképzelés. Persze mire eddig eljutottam, sok víz lefolyt a Dunán (és rengeteg elpárolgott a Velencei-tóból).

 Tehát alig hogy befejeztem a Szofi vitorlást, elkezdtem feltúrni a netet megvalósítható tervek után kutatva. Mit mondhatnék, rengeteg vitorlás terv van. Szebbnél, szebbek, különböző stílusú, méretű, építési nehézségű terv érhető el. Persze vannak régiek, amik stílusukban közelebb állnak hozzám és ezeknek a tervei általában ingyen elérhetők, de valami kifogás mindig akadt. Még a Szofi vitorlás tervezőjével (Radosław Werszko) is felvettem a kapcsolatot, hogy nem bújik-e véletlenül a sublótfiókban egy kabinos vitorlás terve. Nem bújt.

 Végeláthatatlan mennyiségű tervet átböngésztem, de valahogy nem sikerült azt megtalálnom, amire első pillanatra azt mondtam volna, hogy ez lesz az. Persze sokat nehezített a dolgon, hogy pontosan nem is tudtam, hogy mit keresek…csak azt, hogy legyen „szobája”.

Újra kellett tehát gondolnom az elképzelést  
 
Mindenekelőtt össze kellett szednem, hogy mit tudunk…a pontos időn kívül.

-  Legyen szoba, tehát kabinos (vagy ha már vitorlázunk, akkor az ehhez – főleg a Balatonon - kötelezően alkalmazandó sznobizmussal legyen: kajüt)
-  A jelenlegi szabályozás szerint ne kelljen lajstromoztatni, mert az az építést a végletekig megbonyolítja, és ne is kelljen hozzá hajóvezetői képesítés. Tehát maximum 7 méter hosszú és a vitorlája 10 nm-nél kisebb legyen.
-  Akkora legyen (mérete, súlya) amit 10 nm-nél kisebb vitorlával is kielégítően meg lehet mozgatni.
-  A kabin két vagy három ember számára biztosítson eső és hideg elleni menedéket, sőt ha lehet fekhelyet is, míg a cockpit ugyanennyinek kényelmes ülőhelyet.

 Az építési technológiára vonatkozóan alapvetően nem volt konkrét elképzelésem, de az azért szempont volt, hogy viszonylag egyszerűbb megoldás legyen, mert egy darab hajó megépítése után még nem nevezhetném magam gyakorlott hajóépítőnek.
 
 További töprengésre adott okot az is, hogy ha belekezdek egy újabb hajó építésébe, arra pont azt az időt tudnám rászánni, amit amúgy a vitorlázásra is szánnék.
És nem utolsó sorban az anyagiak. Abban biztos voltam már az első pillanatban hogy egy komolyabb projekt komolyabb anyagi ráfordítást igényel.
 
 Gondolkodás és tervezgetés közben, a pandémia alatt végletekig elszállít alapanyagárak  (még mindig nem értem az összefüggést) egy háborúval megfejelve olyan mértékben emelték meg az építési költségeket, hogy többször elbizonytalanodtam, hogy érdemes-e belekezdeni.
 
 Miután átgondoltam a leglényegesebb szempontokat, máris könnyebb dolgom volt. Ugyanis így összesen 8-10 szóba jöhető terv maradt.

 Jöhetett az összehasonlítás. Ez már némileg produktívabb volt, így végül négy terv maradt, de valahogy egyik sem tudta belopni magát a szívembe. (Az elkövetkező pár bekezdés elsősorban hajóépítőknek lesz érdekes)
 
 Az egyik jelölt volt a Weekender névre hallgató (https://www.stevproj.com/) hajó, aminek a "tervrajzait" egy hazai hajóépítő volt olyan szíves elküldeni, azzal a kikötéssel, hogy abból nem fogok hajót építeni, csak ha a tervet magam is megvásárolom a tervezőtől. (Ez egy alapvető szabály/szokvány, hogy egy darab terv megvásárlása egy darab hajó megépítésére jogosítja fel az embert, így azt továbbadni, vagy átadni csak a tervező hozzájárulásával lehet - ez a szabadon letölthető terveken kívül általánosságban érvényes).
Miután átböngésztem a "tervrajzot" hamar rájöttem, hogy nem ezt keresem. Több okból sem lopta be magát a szívembe, de ami igazán a kedvemet szegte az a hajó teljes hosszán végigfutó kiel és a lapos hajófenék, ami egyúttal lapos kabinpadlót is jelentett.
 
Következő jelölt a Yachting Monthly Senior (http://www.eventides.org.uk/senior.htm#SENIOR) nevű hajó, aminek egyetlen "bűne" a mérete. Sokat töprengtem, hogy hogyan tudnék "levágni" belőle olyan 80 cm-t, ami után a vitorlát is le tudtam volna szorítani 10 nm alá, de végül el kellet engednem (stílszerűen ki kellett löknöm a hajóból) az ötletet, mivel a súlya is jelentősen több volt, mint amit elképzeltem.
 
Jöhettek az Oroszok (még háborús embargó előtt)
http://toyboatcustom.ru/services. Itt már több hajó is elnyerte a tetszésemet, azonban mindegyiknél volt valami, ami a szememben egy kis – főleg ízlésbeli – módosítást kívánt volna. A probléma mindössze annyi volt, hogy a tervező nem terveket küld, hanem csak CNC gépekhez való kivágási fájlokat, amik nem alkalmasak az elképzelt módosítások megvalósításához.
 
Végül a lengyelek.
A http://www.geneboat.cba.pl/index.html oldalon szereplő tervek közül a 4 méteres „Sztrandus (S-400)” és a 4,95 méteres „Sztrandek” nyerte el a tetszésemet, de végül – szintén ízlésbeli szempontok miatt – ezeket is elvetettem.
Az azért hozzá tartozik, hogy a Sztrandek már annyira megközelítette az elképzelésemet, hogy, később rengeteg ötletet merítettem belőle, sőt mivel ez egy ingyenesen elérhető terv így - talán megbocsátható - még a vitorlázatát is „elloptam”.

 Nem volt más hátra kell egy olyan terv, ami minden szempontból megfelel az elképzeléseimnek

„Magad uram, ha szolgád nincsen”

 Mivel a feltúrt tervek alapján egész pontosan kialakult bennem egy kép az áhított hajóról (mondjuk olyan mint a „Cape Cutter 19” csak maximum 4,5 méter hosszú), így nem volt más hátra, mint papírra vetni az elképzelést.
 Ehhez mindenekelőtt elolvastam Becske Ödön – Kishajók szerkesztése és építése c. könyvét (sőt a tervezés során többször visszatértem a könyvhöz)
  
 A tervezés folyamatát nem írnám le részletesebben, mert az legalább annyi időt elvenne mint amennyit maga a tervezés, azonban néhány sarkaltos részt kiemelnék.

 Méretek.
 Ahogy már korában írtam szempont volt, hogy jogilag „vitorlás csónak” maradjon, tehát 7 méternél nem hosszabb (ez nyilván nem volt komoly korlát, mivel kb 4,5 méteres hosszban gondolkodtam)és a vitorla mérte 10 nm-nél kisebb legyen. Szélessége elég stabilitást és férőhelyet biztosítson, de azért ne lógjon ki a közúti űrszelvényből. A súlya annyi legyen amit egy 10 nm-es vitorlával még kielégíthetően meg lehet mozgatni és nem utolsó sorban viszonylag könnyen sólyázható legyen, ami így számításaim szerint maximum 300 kg lehet (ezért is esett ki sok szép klasszikus formájú hajó a rostán a maga 500-600 kg-os súlyával).
 Továbbá szem előtt kellet tartani, hogy a kabin méretei alkalmasak legyenek két, esetleg három személy befogadására, olyan fejmagassággal, ami legalább az ülést vagy a fekvést lehetővé teszi. Ez nyilván nem az a hajó ahol az ember a kabinban állva fog öltözködni.

 Első nekifutásra az interneten elérhető Freeship nevű programmal megszerkesztettem egy szemre tetszetős hajót, a leírt paraméterek alapján…

Az elképzelés


...majd kezdtem az egészet elölről, miután rájöttem, hogy ezt is meg kel tanulni.

A második megoldás már lényegesen jobban sikerült. A harmadik már elfogadható volt, és végül a negyedik lett a véglegesnek tekinthető.

…az ötödik pedig ennek a javított verziója.


Miután így kitanultam a programot és végre megszületett a gépi rajz, a program segítségével megállapíthattam a végleges mérteket, tömeget, vízkiszorítást, laterál felületet, merülést, stabilitást és még sok minden egyebet.

 A kezdők szerencséje, de nem kellett újraterveznem.

A program szépsége, hogy ha valaki a „stich and glue” technikával szeretné a hajóját építeni, akkor ugyaninnen rögtön az elemek kivágási rajzát is le lehet kérni, ami alapján már egy megfelelő CNC géppel előállíthatók a hajó elemei.

Na de én nem így gondoltam.

Következett hát a kézi rajz.

Rajztábla, papír, ceruza, körző, vonalzó (ez utóbbiból egyenes és görbe is), illetve a hosszú ívek megrajzolásához gombostű és egy szolgálaton kívüli ablaktörlő lapát acél feszítőpálcája (milyen jó, ha az ember hobbi autószerelő is egyben).

A hosszú őszi és téli esték eredményeként 2022 januárra készen állt a terv. Bordarajzokkal, offset táblázattal és néhány fontos részlet (pl orrtőke, árboctalp, tőkesúly, kormánylapát) külön rajzával.





A végeredmény tehát egy szerkezetkészre megépíthető hajótest terve, amit a tervező után Peter's Cutter -nek neveztem el:

Hossz 4.4 m (a vízvonalon 4.2m)
Szélesség 1.9
Kalkulált súly (csak a test): kb 190 kg (nyír) vagy 150 kg (okoume)
ballaszt: kb 80 kg.
Merülés 0.4 m
Vitorla felület: 9,8 nm (gaff vitorlázat - árboc 4 m).

A belső fejtér 1.25 m, így lehetőség van kétoldalt 0.25m magas, 0.6 m széles fekhelyre. A kalkulált teherbírás közel 500 kg, a légtartályok (összesen kb 300 l) miatt (ha azok nem sérülnek meg) nem tud elsűlyedni, még teljesen megmerült állapotban sem

A formáról és tervről érdemes még annyit elmondani, hogy a gerinc az orrtőke a fartükör és a bordák által alkotott vázra és az ezeket összekötő a hosszanti húrokra (az orrtól a fartükörig végigfutó, a bordák sarkait hosszirányban összekötő lécek) épített palánkozás, szerkezeti szempontból egy teljes mértékben önhordó hajótestet eredményez. (Ez a forma annyira önhordó, hogy a Sztrandek vitrorlásban közel ugyanehhez a formához mindössze három db borda tartozik – és azt a hajót tengerre tervezték). Így a belső elrendezésnek merevítés vagy teherhordás tekintetében már nincs sok jelentősége, ezért az adott esetben teljesen egyedileg alakítható ki. Persze minden beépített alkotóelem (pl: ülések, cokpit padlólemeze, fekhelyek) további erősítést ad a hajónak.

Így aztán a belső tér kialakításáról nem készítettem külön tervet. Persze elég pontos elképzeléseim vannak a kialakításról, de terveim szerint ezt a kész hajótesthez fogom igazítani.




A kész terv, avagy: Peter's Cutter 14'

február 10, 2018

A nulladik nap - valahogy, valahol, valamikor el kell kezdeni

Akkor kezdjük…
Na de hol is kezdődött? Valahol óvodás koromban. Tihanyban egy vállalati üdülőben (akkor még ilyenek is voltak) egy ismerősünk Sirály nevű, gyönyörű fa hajóján (ez egy balatoni cirkáló, de sajnos a pontos hajóosztályt nem ismerem). Aztán folytatódott jó néhány évvel később 14 éves koromban ugyanott egy vitorlástáborral. Egy hét vitorlázás Kalózokkal. Szerelem első érzésre. Aztán sok-sok év a szárazföldön, de valahogy mindig bennem volt, hogy jó volna vízre szállni. Naná, hogy vitorlással.
Aztán kb. 30 évvel később, amikor párom kb. 30 éves autóját (micsoda egybeesés) próbáltam eladni a neten, a használtautós oldalon – ahol egyébként hajókat is lehet adni-venni – belebotlottam egy nem is túl drága vitorlásba. Rögtön beindult a fantáziám, és elkezdtem keresgélni a neten további vitorláskínálat után. Az egyik keresésnél feljött az amatőr hajóépítők oldala. Belenéztem (minden így kezdődik: csak megnézem). Hajóépítés, otthon, hát hogyne. Azt nem lehet csak úgy otthon a garázsban…ja, de lehet. De az egy külön szakma, azt nem tudja akárki, ahhoz szakismeretek kellenek…ja, hogy elég ha az ember ügyesen bánik a fával? Ok, de nálunk nincsenek is olyan faanyagok…mi, hogy rétegelt lemez? Ja, az van. Vízálló is. Főzésálló is. Hoppá tényleg! Erről a vízálló rétegelt lemezről már hallottam korábban.
Na jó nézzük milyen hajók ezek. Kajak, kenu, evezős csónak, dobozhajók (közelítünk)…és egy klasszikus vitorlás. És milyen szép. Na jó, de ilyet végképp nem lehet csak úgy a garázsban csinálni…oké, ez pont egy garázsban készült. Itt mozdult meg bennem valami, hiszen elég sok mindent csináltam már magamnak fából, fémből, az autóimat is magam szerelem, az is jármű mint a hajó.
Nyilván nem fogok hajót építeni, nem ment el az eszem, de azért műszaki ember lévén kíváncsi lettem, hogy is néz ki egy ilyen terv. És mi alapján készül egy ilyen hajó? Tervek? Internet!
A briteknél meg az amerikaiaknál elég komoly kultusza van a saját építésű hajóknak. És óriási a kínálat…csak drágák ezek a tervek…ráadásul angolszász mértékegységek. Hát hogy a bánatban lehet lábban számolni, meg hüvelykben törtekkel, milyen méret már az hogy 4” 5/8? Na ugye, hogy nem építek hajót. Werszko? Hát az meg ki? Hát ez: www.dinghy.pl ...hát ez ...elég érdekes és ingyenes és metrikus mértek. Csak letöltöm, mert szeretem a műszaki rajzokat (ez van,akad aki Monet-t szereti más Van Gogh-ot, megint más Picasso-t, én a műszaki rajzokat). Nem építek hajót csak megnézem. Bár az a kicsi nem is olyan bonyolult. Meg az a másik, a kicsit nagyobb sem. Ezt meg is tudnám építeni, ha hajót akarnék építeni, de nem akarok. Még a helyet is meg tudnám oldani. De nem fogok hajót építeni. Még a családi büdzsébe is beleférne. De nem fogok hajót építeni. Ez a négy méteres elférne a kocsi tetején is, de nem fogok hajót építeni, csak gondolkodom… És mondjuk a Velencei-tó nincs is messze, sőt a Balaton sincs a világ végén. De nem fogok hajót építeni.
De, fogok hajót építeni.
Ez a 4,2 méteres skiff pont jó lesz.
…hát valahogy így indult.

Azt azért sejtettem, hogy nagy fa vágja belém a fejszéjét.

Kell egy hely! Kert ugyan megoldható de az eső ellen nem véd, meg a hideg ellen sem, meg a nap ellen sem. Sőt ha jobban belegondolok, igazán semmi ellen nem véd. Nincs más hátra bérelni kell egy garázst. Na ez drága móka. Mi lenne, ha egy sátorgarázst vennék vagy kölcsönöznék. Ez még drágább. Takaróponyva? Az nem véd eléggé ráadásul az epoxihoz néha meleget is kell csinálni. Akkor marad a sátor. Fóliasátor? Túl nagy és drága. Google a barátom, sátor szóra egyszer csak feldobott egy 3 x 6 méteres esküvői sátrat, zöldet(!?) - gondolom vadász esküvőhöz való. Életemben nem láttam még ilyen rondát, de azért elgondolkodtatott. Főleg mert nem is drága. Azért persze lehetne olcsóbb. Használt is jó lenne, ami persze nincs. Illetve van egy egész olcsó csak a ponyvája szakadt, és egy pár rúdja van elgörbülve, mintha Amerikából egy hurrikán hozta volna idáig…néhány „leszállással”. Na de mi a helyzet a külföldi oldalakkal? Itt is van egy, olcsóbb is mint a hazai, ott is van, ez még szállítással is olcsóbb mint itthon. Végül akadt egy ami új is, szállítással együtt sem több húszezernél, ablakok is vannak rajta (munka közben lehet nézegetni kifelé – ez főleg körfűrésszel a kézben izgalmas), 3x6 méteres, körbe ponyvázható, tehát be lehet fűteni valamennyire, mondjuk 20 fok fölé. Úgy számolom, hogy egy évet kell kibírnia. Az e-bay ismét megoldotta a kérdést. (korában már bevált, amikor a már emlegetett 30 éves autóhoz kerestem alkatrészt és az itthoni 40-50 ezres ajánlatokhoz képest Amerikából, szállítással együtt 15 ezerért sikerült ugyanazt beszereznem).
Már csak egy platform kell, amire az építő állványt fel tudom állítani, illetve egy asztal amin lehet dolgozni. A platformot négy raklap fogja alkotni, az asztalhoz pedig a nyáron leselejtezett – sokat látott - asztallaphoz építek lábakat. Még egy satu is akadt a sufni sarkából.
Mivel nem tudom mennyi időt fogok tudni a hajóépítésre fordítani, így az elérhető leírásokra támaszkodva úgy kalkuláltam, hogy ha tavasszal elkezdem, akkor nyárra elkészülök... mármint a jövő nyárra.
Elindult tehát a műhely beszerzése és felszerelése. Néhány kéziszerszámon és magamat ismerve nagyobb dózis fúróhegyen kívül egy kézi körfűrész van a bevásárló listán.
Közben esténként az internetet feltúrva faanyagok beszerzési forrásait kutattam, amiben nagy segítségem volt a már említett Amatőr Hajóépítők oldala.
Ez az oldal sok egyéb dologban is nagyon hasznosnak bizonyult, ráadásul a fórumon látatlanban, ismeretlenül is sok hasznos tippet, tanácsot kaptam (pl. az árboccal kapcsolatban).Ezt ezúton is köszönöm ismeretlen segítőimnek!
A maradék időmben pedig a kiszemelt hajó tervrajzait bújtam. Mire áttanulmányoztam, már azt is tudtam, hogy mit fogok változtatni rajta.
Mindenekelőtt az üléslapokat tartó bordákat és lábakat fogom úgy kialakítani, hogy a középső és a hátsó ülésnél zárt légtartályokat kapjak. Tudom, hogy fa hajó nem süllyed el, de mivel az elképzelések szerint a – most még - háromévesünk is ott lesz a fedélzeten, mindenképpen egy még jobban fennmaradó hajót szeretnék építeni.
A vitorlát is átszabnám. Az eredeti Lug vitorlához képest inkább egy orrvitorlával kiegészített Gaff vitorlát szeretnék. Ehhez alaposan áttanulmányoztam a laterálfelületek számítását és a támadáspontok viszonyát és arra jutottam, hogy a gaffvitorla laterálfelületének (ezt a szót nem vagyok hajlandó többször leírni) támadáspontja hátrébb kerül ugyan a Lug-hoz képest, azonban a nem egészen 2 nm-es fok ezt pont ellensúlyozni fogja. Ehhez a vitorlázathoz persze már árbocfeszítők is kelleni fognak. Ennek a terveit Werszko egy másik hajójánál meg is találtam. Illetve a vorstag alsó rögzítését veretek nélkül közvetlenül az orrtőkébe kötném be. Ehhez az orrtőkét keményfából kell kialakítani és az eredeti tervhez képest némileg átformálni a felső végét. Az oldalfeszítők bekötéséhez pedig egy-egy kisebb megerősítés lesz szükséges az oldalpalánkokon.
További módosítás egy gerinc. Bár az eredeti terv nem írja, én valahogy mégis hiszek a hajó gerincben (embernek, hajónak legyen gerince!), ezért egy gerinc beépítésével, amolyan belső merevítővel kalkuláltam. A fartükör sem ússza meg a módosítást. Eredetileg egy 6mm-es lemezből készül és megerősítés csak az ülés feletti részen van egy 6mm-es és egy 12mm-es lappal megtámogatva. Így az ülés alatt a vastagsága 6mm, míg az ülés felett 24mm. Úgy tervezem, hogy két teljes fartükröt készítek 6mm-es lemezből, így két darabból összeragasztva az aljától a tetejéig 12 mm lesz (és ha nagyon bevadulok, akkor a kettő közé üvegszál erősítést is teszek egy rétegben). Ahhoz hogy a kormánylapát tartóját biztonságosan bele tudjam rögzíteni, sőt adott esetben egy kisebb motort is fel lehessen szerelni a fenéklemeztől a fartükör tetejéig, majd onnan két oldalra „T” alakban egy 20 mm vastag keményfa deszkából építek egy merevítőt.
Akkor miért pont az árboc maradjon ki? Mivel a hajó fából készül... aha, hát hogyne, egy igazi hajóács most körberöhögne...na jól van tehát rétegelt lemez meg műgyanta de fának fog kinézni, így arra gondoltam, hogy az eredeti alumínium terv helyett fa árbocot építek. Itt több verzió is felmerült. Én elsőre a legegyszerűbb megoldásra gondoltam, nevezetesen tömör vörösfenyő rúdra... a fórumon meg arra gondoltak, hogy ez túl nehéz lesz, meg is győztek róla hamar. Maradt az üreges verzió, ami nyilván lényegesen könnyebb lesz. Itt még három megoldás van versenyben: 1. A madárcsőr lécekből ragasztott, 2. egyenes, egyszerű lécekből  ragasztott doboz szerkezet (ennek a külseje négyszögletes, tehát még nem biztos, hogy jó, de elkészíteni lényegesen egyszerűbb), illetve 3. Egy megfelelő méretű bambusz rúd. A verseny még tart, a versenyzők fej-fej mellett haladnak, akarom mondani állnak mert hogy árbocok.
Már csak építeni kell.