2018.04.08.
Miután megrajzoltam és kivágtam a
fő elemeket nem volt más hátra, mint … megépíteni a hajót. Ehhez először az
építőállványt kellett összeállítani. Ez egy hektikusan leejtő kertben nem is
volt olyan egyszerű. Igaz olyan bonyolult sem, mint ahogy azt elsőre gondoltam.
Az állvány sajátossága, hogy a négy alátámasztási pont nem egy síkba esik,
hanem igazodik a majdani hajófenék görbületéhez (vagy ha már fenék, akkor
legyen domborulat). Építés közben az is kiderült, hogy a kert leejtése pont kapóra
jön a négy alátámasztási pont megfelelő szintezéséhez. Alig egy óra alatt
végeztem is. Mikor ráfektettem a hajófeneket, komoly késztetést éreztem, hogy
odapróbáljam a már elkészült alkatrészeket. A swertszekrényt, a fartükröt, a
középső bordát…és egy méretes szorító meg egy kis kötél segítségével az egyik
oldalpalánkot is. És ekkor hirtelen elkezdett hajó formát ölteni. Na meg azt is
megláttam, hogy mennyi faragnivaló van még. Kapásból a swerszekrény alját
alkotó, a gerinchez kapcsolódó két léc hozzágyalulása a fenék frissiben
kialakult ívéhez. Miután ezzel megvoltam kilyukasztottam a hajót. Nem
véletlenül, hanem hogy a swert nyílásán keresztül szorítóval tudjam rögzíteni az
egészet, míg a szükséges csavarhelyeket bemérem és kifúrom (na meg amúgy is
kell majd ott egy rés). Ezután az egészet a helyére csavaroztam - egyelőre
ragasztás nélkül. A térhatás kedvéért
kivágtam és beállítottam a hajóba az első bordát is ami egyúttal az árboctalp
is lesz. Ezen a ponton ismét felülírtam a terveket. A bordák és a hajó
elemeinek találkozásához a tervek szerint semmi sem kell, csak megfelelő
mennyiségű epoxi. Ezt én annyiban módosítom, hogy a bordák illeszkedő éleihez –
csapolással és ragasztással – tölgyléceket illesztek, amikhez sokkal erősebben
(csavar + ragasztó) tudom majd rögzíteni az oldal elemeket. Na ez az ami nem
kevés plusz munkát jelent, tekintve, hogy ezeket a léceket a vastagságukból
adódóan az oldalak és a fenék ferdeségéhez kell illeszteni, leginkább
gyalulással.
Mikor az így összeállt fél-hajón
végignéztem két dolgot állapítottam meg:
1. de jól fog kinézni,
2. de messze
van még az.
Persze megint eszembe jutott,
hogy ha lenne rá rendesen időm (mondjuk semmi más dolgom nem lenne) akkor kb. 2
hónap alatt meg lehetne építeni az egészet.
Addig is apró lépésenként
haladok. Bár igazán csak a hétvégék egyik napján tudok vele foglalkozni, de
azért egy-egy hétköznap is kirohanok, hogy újabb és újabb merevítő léceket
rögzítsek a bordákhoz. (azt hiszem ez kezd függőséggé válni)
Most így állunk
