2018. július 3., kedd

Ég a kezem alatt...a műgyanta

Eljött az első komolyabb műgyantázás ... mit mondhatnék, elég érdekesen alakult.

A művelet eredetileg arról szólt, hogy a fenéklemez és az oldalpalánkok illesztését belülről műgyantával és egymást félig átfedő üvegszalaggal rögzítem…és persze ugyanezt az orrban is, az oldalpalánkok és az orrtőke találkozásánál (a művelet ugyanaz csak a hely sokkal kisebb.

Miután alaposan előkészítettem mindent, (egy napot az elemek csiszolásával töltöttem) a ragasztandó illesztéseket fel kellett tölteni műgyantával. Itt ismét a liszttel kevert verziót használtam ami eddig jól bevált, mert elképesztően kemény anyagot kapok végeredményként, ráadásul a színe passzol a nyír rétegelt lemezek színéhez is. Miután behúztam az illesztéseket és gumikesztyű ide vagy oda, csuklóig ragadtam kihasználva a három órás kötési időt megfürödtem acetonban (csak csuklóig) és méretre vágtam az üvegszalagot majd gondosan bekészítettem a hajóba. A ragasztást az úgynevezett „wet on wet” módszerrel akartam csinálni, hogy ne kelljen egy homorú felületet csiszolgatnom a végén. Ez azt jelenti, hogy a részben megkötött epoxi feltöltésre rögtön rákenem a következő réteget (ebben az esetben üvegszalaggal együtt). Mivel ilyet eddig nem csináltam így gondosan elolvastam az elérhető információkat, sőt még youtube-on is nézegettem videókat (amatőr hajóépítő, na).  A legnagyobb dilemmám az volt, hogy mikor lehet kenni a következő réteget. Minden vonatkozó szakirodalom azt írja, hogy akkor, amikor az epoxi ragacsossá válik. Köszi! Hogyan válhat ragacsossá valami, ami eredetileg is az. Azért bíztam benne, hogy érzékelni fogom a különbséget. Ez be is jött. Mit mondhatnék, egyszercsak elkezdett ragacsossá válni. Bekevertem a dobozban maradt epoxit, ami így kb 3,5 dl lett, majd nekiálltam a műveletnek. Egész könnyen ment...egy darabig. Bekentem a felületet epoxival, beleragasztottam az üvegszövetet, majd ecsettel addig kenegettem rá a műgyantát, amíg teljesen át nem itatódott és a légbuborékok ki nem szökhettek az üvegszövet alól. Nem kapkodtam, mert a három órás kötési idő bőven elegendő…-nek tűnt. Egy aprósággal nem számoltam. Az időjárással. Azt hiszem, erről le kell szoknom, főként mivel épp egy olyan járművet építek, aminek a maghajtása is erősen időjárásfüggő. Kb. a hajó negyedével végeztem, amikor a szemem sarkából úgy tűnt, mintha egy halvány párapamacs szállt volna el a közelemben. Nem nagyon érdekelt, folytattam a munkát. Azt érzékeltem, hogy az epoxiban beindult a vegyi reakció, mert érezni lehetett, hogy melegszik az edény. Aztán újabb párpamacs. Kezdett gyanús lenni. Mire rájöttem, hogy a műgyanta az és nem pára, hanem füst, már nem sokat tehettem. Hogy mi történt, ahhoz érdemes tudni, hogy műgyanta kötéséhez általában 20 és 25 fok közötti hőmérséklet az ideális. Ekkor érvényesek a műszaki paraméterek, úgy mint fazékidő, kötési idő, csiszolhatóság, stb. A hőmérséklet emelkedésével a vegyi reakció és a kötési idő felgyorsul. 30 fok volt. a gyanta elkezdett melegedni, először csak kicsit, a melegtől felgyorsult a vegyi reakció, amitől tovább melegedett, amitől tovább gyorsult a kötés, amitől továbbmelegedett, majd még gyorsabban kötött, amitől még melegebb lett amitől még gyorsabban kötött amitől felforrósodott. Miután elkezdett füstölni kb másfél perc alatt kőkeményre kötött. Nem volt mit tenni, kitettem az edényt a sátorból és hagytam had fortyogjon magában (azért azt sajnáltam hogy az így elveszett epoxi bőven elég lett volna az egész műveletre).

Ezután már óvatosabb voltam. Kisebb mennyiségeket kevertem be és még vízhűtésről is gondoskodtam.


 Végül sikerült egész szépen megcsinálni. 




Az orr...van még mit szépítgetni rajta
vízhűtés

A kutya ugat, a karaván halad...a hajó meg épül

Jól elmaradtam a blog írással.

 Ennek egyik oka, hogy a rengeteg napi munka, aztán a jól megérdemelt nyaralás mellett nem sok energiám maradt írásra, a másik (és ez a nyomósabb) nem csináltam semmi olyat, ami elegendő lett volna akár csak egyetlen bejegyzésnyi szöveghez. Mostanra azonban összejött egy bejegyzésnyi elvégzett munka.

Egy kicsit összefoglalom, hogy mi minden volt, ami előrevitte a hajó épülését az átfordítás előtti pillanatig. (hajóépítők tudják, hogy az átfordítás minden esetben egy sarkalatos pontja a hajóépítések, ha másért nem, hát azért, hogy nehogy leessen és tönkremenjen minden addigi munka). Jó volna azt írni, hogy kész a belseje, így jöhet a külseje, de azért ez így csak részben igaz. Ha ház lenne, akkor most azt lehetne rá mondani, hogy szerkezetkész. Minden alkatrész beillesztve, becsapolva, becsavarozva és beragasztva. Már csak az árboc oldalmerevítőihez szükséges erősítéseket kell becsavarozni és jöhet az átfordítás.

 Amióta az utolsó bejegyzés megszületett, elkészült pl a külső szegélyléc.
 Nem volt egyszerű művelet a teljes hosszt kitevő lécek összeillesztése, hála az elektromos gyalunak, viszonylag gyorsan és elég pontosan sikerült elkészíteni a két darab, darabonként kb 4,5 m hosszú lécet, ami a hossza miatt oldalanként három darab léc összeillesztését és összeragasztását jelenti. … aztán belülre még kétszer ennyi. Persze ez nem ilyen egyszerű, mert a pontos illesztési felületekhez először megfelelően rögzíteni kell a léceket egy … na mire is?… egy négy méteres állványra. Ilyenem persze éppen nem volt kéznél, tehát készíteni kellett egyet.
 Szerencsére egy használaton kívüli IKEA asztallábból és a tavaszi ácsmunkákból megmaradt deszkákból sikerült megépítenem (ráadásul ez jól jön majd még az árboc elkészítésénél is), így már semmi akadálya nem volt, hogy kb egy órán át (lásd: „viszonylag gyorsan”) nyígassam a gyalut.


gyalulás közben, megfelelően rögzítve
Az illesztési felületek
Mikor elkészült már csak ragasztanom kellett, aminél már csak pár apróságot kellett szem előtt tartani: egyenes legyen, pontos legyen, ne csússzon szét a ferde felületek mentén amikor összeszorítom, és lehetőleg ne is ragasszam hozzá semmihez amihez nem kéne.

 Miután sikerült összeillesztenem a léceket, egy pár napra magukra hagytam őket, had szokják a társaságot. Miután elválaszthatatlanok lettek, jöhetett a felszerelésük. Nem volt egyszerű művelet a négy és fél méteres rugalmas lécekkel dolgozni (sikerült is egy újabb szellőzőt nyitnom a sátor oldalára).

Összeillesztve de a görbületet megtartva...
...egyenesnek tűnik

 Már több helyen olvastam (hasonlóan elszánt hajóépítőknél), hogy az embernek sosincs elég pillanatszorítója. Mivel erre a munkára készülve még vettem négy darabot, (így 25 db-ra növeltem az állományt) így egészen a ragasztás pillanatáig hittem, hogy én kivétel vagyok. Hát nem. Jól jött volna még 4-5 db (és akkor még szó sem esett arról, hogy ezzel a 25 darabbal, egyszerre csak az egyik oldalt tudtam megcsinálni). Szerencsére az alkalmazott poliuretán ragasztó gyorsan köt és 3-4 óra múlva már mehettem a másik oldalra.


Miután mindkét oldal megkötött olyan erős lett a hajó, hogy komolyan elgondolkodtam, hogy a két sor belső koszorúléc helyett csak egy sort építek be, és csak a majdani veretek, klemmek helyére teszek erősítéseket. Ez a meccs még nincs lejátszva.






Ilyenkor jól jön, hogy a sátornak bármely oldala kinyitható

További időigényes feladat a hátsó pad szerkezetének összeállítása. Ez önmagában többnapos művelet volt, ráadásul sokáig úgy tűnt, hogy a váz nem lesz elég erős ahhoz hogy megtartsa a kormányos súlyát de végül megfelelő mennyiségű csapolás és ragasztás után olyan erős lett, hogy az ülés vázánál fogva meg lehet emelni az egész hajót. A merevségnek azonban van egy ára. A hajó kb. 15 kilóval nehezebb a tervben szereplő értéknél. És a sok epoxizás még csak ezután jön. Azért gyorsan utánaszámoltam a dolognak és így kb. 1 cm-el lesz nagyobb a hajó merülése, cserében stabilabb is lesz…egy kicsit. Na ugye, hogy fog kelleni az a plusz 2,5 nm vitorlafelület ami az eredeti tervhez képest lesz.  OK, nem fogom tudni tetőcsomagtartón szállítani.

Még egy pár apró, ám időigényes művelet volt a bordák méretre vágása, hogy a belső koszorúlécek is könnyen beilleszthetőek legyenek, az árboctartó becsapolása és becsavarozása, az árboctalp beszabása és beragasztása, illetve a középső pad tartókeretének összeállítása, amiben unokaöcsémtől is kaptam segítséget..




Készül a hátsó pad.
Rácsszerkezet

Itt már önmagukat és a hajót is tartják a szegélylécek.

Kitakarítva, a következő műveletre előkészítve.