Újabb munkanap

2018.02.25.

Egyelőre úgy tűnik, hogy ez a hidegtől lesz maradandó élmény, de hát haladni kell a munkával. Napok óta azt harsogta minden médium, hogy szibériai hideg jön. Kimentem megnézni jön-e már. Jött. Import szibériai nyír rétegelt lemezhez import szibériai hőmérséklet jár.

A kora délutáni hőmérséklet valahol 0 és -5 fok között mozgott. Mivel a sátor újjáépítés alatt van (eddig minden alkalommal volt valami javítgatni való rajta, így kezdem azt hinni, hogy mégsem volt olyan nagyszerű ötlet, de még messze vagyok attól, hogy a kukába dobjam az egészet), így esélytelen, hogy ezt a hőmérsékletet komolyan befolyásolni tudjam.

A mai terv a swertszekrény darabjainak a kiszabása, amit majd otthon a jó meleg lakásban fogok összeragasztani.

Mindenekelőtt levágtam egy 30 cm-es „csíkot” abból a lemezből, amiből majd az oldalpalánkokat ragasztom össze. Mivel az eredeti szabásminta szerint is ebből kell kivágni, így nem fog hiányozni és legalább a maradék anyagot is könnyebb lesz mozgatni. Nem tudom, hogy a hideg teszi-e vagy tényleg ilyen fakezű vagyok, de egyszerűen képtelen vagyok méretpontos vágásokat ejteni az anyagon. Ennek köszönhetően a swertszekrény oldalsó lapjai 5 mm-el rövidebbek letteka tervhez képest. Pontosabban csak az egyik, ami azért különösen érdekes, mert a kettőt összeszorítva vágtam ki, tehát el nem tudom képzelni, hogy hol csúszhatott el a kettő ennyire. Mivel a rövidebbhez hozzátoldani nem tudok, így a hosszabbat igazítom a rövidebbhez (Erről rögtön egy székely vicc poénja ugrott be: „Mi lesz ez…? Fogpiszkáló, ha el nem b..om”). Ennyi mindenesetre még nem befolyásolja a hajó tulajdonságait. Azt hiszem a továbbiakban inkább némi ráhagyással dolgozom, ami jó lehetőséget biztosít, hogy reszeléssel és csiszolással tartsam melegen magamat. Végül azért csak sikerült minden darabot pontosra szabni és  - egyelőre csak szorítókkal ugyan - egy elég pofás darabot összeállítani.

Miután ez összeállt már csak a csiszolás volt hátra. Mivel nem szeretném a lakást összefűrészporozni, így ezt is a szabadban csináltam. Az már korábban feltűnt, hogy hidegben a gépek vezetékei egész elképesztő mértékben megdermednek de a legjobb a csiszológép volt. Ez az eszköz nem egy súlyos darab, így amikor véletlenül lesodortam az asztalról nem esett le rögtön. Egy kicsit még álldogált a vezetékén tétován, mintha azon töprengene „ugorjak vagy ne ugorjak”. Ebben a helyzetben egy kissé kobraszerű jelenség volt, már ha létezne csiszolófejű kobra. Aztán végül szépen lassan nekitámaszkodott az asztal lábának és megvárta, hogy visszategyem az asztalra. Rendes gyerek ez a csiszoló.

„Hálából” a motor hűtését biztosítani hivatott levegőáramlás félig lefagyasztotta a tétlen kezemet.

Ideje volt összeszedni a cuccot és hazaindulni. Azért még a fartükör két lemezét is lecsiszoltam, hogy otthon már csak ragasztani kelljen őket.

Nem tudom, hogy mikor lesz végre olyan idő, amikor nekiállhatok a nagy lemezek ragasztásának, de egyelőre úgy tűnik, elég bevizezni őket és mindennél keményebben összefagynak.

Ragasztás előtt