2018. április 1., vasárnap

Rajzolgatunk...rajzolgatunk?

2018.03.30.

 Hát ez is eljött. Hajót rajzolok… aztán kivágom és összeragasztom. De addig még megigazítom a sátrat mert az egész éjszaka tartó eső miatt két helyen is összegyűlt az esővíz a tetőponyvában, amit úgy kellett kiönteni, hogy se a munkadarabokra se a nyakamba ne zúdítsam. Ezt olyan kilencven százalékosan sikerült megoldani. A maradék tíz százalékon megosztoztam a mai napi munkadarabokkal. Meg kell mondjam, hogy sokkal melegebb – vagy inkább kevésbé hideg – volt, mint ugyanez februárban, de messze van még az az idő, amikor ez valami jóleső reggeli zuhany lenne a kánikulában. Mindenesetre megpróbáltam a minimumra csökkenteni az ismétlés esélyét a sátortető megfeszítésével. (és persze izgulok hogy jó lett-e mert amíg ezeket a sorokat írom odakint szakad az eső)

 Miután a sátorral végeztem, nekiveselkedtem a munkának. Hittem is meg nem is, hogy jó lesz az előző napi ragasztás, de jó lett. A kinyomódott ragasztót leszámítva egész sima és egységes felületet kaptam. Már-már büszke voltam magamra. A kihabzott ragasztót most csak annyira távolítottam el, hogy a rajzolásnál ne legyen útban. Az összeállításnál úgyis komolyabban rendbe kell tenni az elemek felületeit. (azért jó végre azt írni, hogy elemek, mert ezek már nem „csak” faanyagok, hanem már igazi hajóalkatrészek).


 Mérj kétszer – OK háromszor - vágj egyszer! Nem volt hülye, aki ezt kitalálta. Bármennyire is igyekeztem pontosan mérni, első nekifutásra simán belerajzoltam két hibát is az oldalpalánkokba. Szerencsére mindkettő olyan volt, hogy ha nem veszem észre és úgy vágom ki az elemeket, utóbb akkor is korrigálhattam volna. De észrevettem, átrajzoltam és … most másfél nappal később azon jár az agyam, hogy tuti jó lett-e pedig ott helyben már összepróbáltam a kivágott darabokat és jók voltak. Szóval az itt-ott, neten összeszedett tudásommal (tudás…hát hogyne) nekiálltam az oldalelemek kivágásának. Tényleg vágással kezdtem, mert a két oldalelemet, lévén egymás tükörképei a terv szerint a hosszában félbevágott és egymásra fordított 6mm-es lapokból kell kivágni. A lapokat alátámasztottam egy korábbi lakásfelújításból maradt hungarocell táblákkal ami egyrészt simán és egyenletesen megtartják, másrészt a vágásnál is gond nélkül átviszi őket a fűrész. Tehát először hosszában vágunk. Egyenesen. Gyerekjáték… a vizes talajon, fél térden, egyenesen végigtolni az üvöltő körfűrészt. (Valahogy képtelen vagyok összebarátkozni a körfűrésszel. A dekopírfűrésszel jó haverságban vagyunk, de ezzel az üvöltő, sivító eszközzel nem találom a közös hangot.) Azért sikerült félbevágni.
 Miután ezzel megvoltam, nekihasaltam a rajzolásnak. Amikor minden pontot felmértem, leellenőriztem, majd ismét megmértem, elővettem a két egymásba tolt kábelcsatornát és a felrajzolt pontokba vert szögekhez csipeszeztem, hogy az íveket is megrajzolhassam.
 A korábban írt két elrajzolástól eltekintve egész jól sikerült. Azért mielőtt nekiestem a vágásnak még egyszer alaposan áttanulmányoztam a tervet, hogy tényleg akkora, ott hajlik, úgy görbül ahogy a rajz szerint kell, és bár cseppet sem voltam nyugodt azért nekiveselkedtem és kivágtam …az egyik lapot. Igen, mindkettőt kellett volna egyszerre, de csak „félúton” vettem észre, hogy a „hosszában félbe” vágás után elfelejtettem átállítani a körfűrész vágási mélységét, így csak a felső lapot vágtam át teljesen, az alsót csak félig. Sebaj kezdjük újra. Másodikra sikerült. Ezután némi átrendezést követően már bátrabban és magabiztosabban álltam neki a fenéklemez rajzolásának és kiszabásának. (közben rájöttem, hogy nem kell nekem a vizes talajon térdelnem. Nosza cipőt le és „be a hajóba”).


Oldalpalánk és...

 ...fenéklemez rajzolás.

 A kész darabok.

Beültem a "hajóba"

Itt a tavasz pang a pity...ragasztás

2018.03.28.

 Végre elég tavaszias volt az idő, hogy összeragasszam a fő darabokhoz a táblákat. Mivel várhatóan nem lesz annyi helyem, hogy az először összeragasztott táblát félretegyem amíg a másik táblát ragasztom, így az emeletes ragaszás mellett döntöttem. Némi további két és négykezi segítséggel sikerült a lapokat elhelyezni és rögzíteni úgy, hogy jó is legyen meg szép is. Na jó ez utóbbi helyett úgy, hogy súlyozáskor a ferdére gyalult felületeken ne kezdjen szétcsúszni a két lap. Korábban végeztem egy próbaragasztást, ahol versenyeztettem az epoxit a poliuretánnal (ez itt reklám helye: Bison PUR kültéri, kifejezetten fa hajókhoz való, tengervíz álló ragasztó). Igyekeztem azonos kihívások elé állítani a két versenyzőt: azonos faanyagok, azonos méret, azonos felületminőség, azonos nyomás, azonos száradási idő és hőmérséklet. Nos a ragasztás erősségét csak a kezem erejével tudtam tesztelni, de a poliuretánhoz képest az epoxi megalázó vereséget szenvedett. Nem volt gyenge az epoxi sem, de önmagában merev és rugalmatlan lévén (persze üvegszálas laminátumban egészen más, de itt most egyszerű ragasztásról volt szó) amikor a feszítésnél a faanyag kezd meghajlani, akkor bizony hamar beadja a derekát. Ezzel szemben a poliuretán rugalmasabb (azért a kinyomódott anyagot nem könnyű hajtogatni) így a szétfeszítéskor hosszan követi a fa elhajlását, és végül a fa adta fel. Tehát a kétszereplős versenyben az epoxi csak a harmadik lett. Második a fa, és első a poliuretán ragasztó. Hozzá kell tennem, hogy a kinyomódott pur ragasztó leginkább a sokak által ismert purhabra emlékeztet, így semmiképp nem nevezhető szépnek, tehát eltávolítandó.

Azért voltak aggályaim a ragasztás sikerességével kapcsolatban de végül másfél nap száradás után – az előírt 24 óra helyett -  egész rendesen összeragadtak. A súlyozásnál a helyben fellelhető - az orrtőke gyalulásánál már használt  - 30 kilós hobbivakolat mellet egy 25 kilós csemperagasztó és egy érzésre kb. 15 kilós homokzsák kapott még szerepet.


 Szendvics


Súlyos társaság

Valahogy így...