Laminálás - először

2018.03.05.

Semmi nem tart örökké, kiszedtem a beszakadt csavart.

Ismét szétszedtem a swertszekrényt, hogy üvegszövettel lamináljam a belsejét. Ahhoz képest hogy első alkalommal lamináltam, egész jó lett….magyarul elég ronda, de ez úgyis az egyik legeldugottabb része lesz a hajónak és legalább gyakoroltam egy kicsit. Persze a kifolyt epoxi miatt lehet újra csiszolni az egészet. Ez mondjuk felveti, hogy valamilyen más technológiai sorrendet kéne alkalmaznom. (Ez amúgy egy komoly hátránya annak, ha csak tervek és nem pedig építési útmutató alapján épít az ember. A technológiai sorrendet saját magamnak, menet közben kell kitalálnom.)

Bármennyire is szép egy összecsiszolt alkatrész, ha a ragasztás/laminálás miatt újra kézbe kell venni akkor elpocsékolt idő volt a túl korai „készre” alakítás. Ráadásul a több rétegű epoxi bevonat többszöri nekiindulást – közben csiszolást – igényel, így inkábbmegpróbálom azt az eljárást követni, hogy előkészítek mindent a műgyantázásra, aztán jöhet az epoxi első réteg (ha kell üvegszövettel). Amikor megkötött akkor előkészítem az alkatrészeket a következő réteg epoxihoz, magyarul csiszolok, aztán megint epoxi, aztán megint szünet, aztán csiszolás, majd epoxi majd szünet majd csiszolás-epoxi-szünet-csiszolásepoxiszünetcsiszolásepoxi… navalahogy így, amíg el nem készül. Ráadásul a swertszekrénynél elkövettem egy hibát (még hogy egyet!), nevezetesen figyelmen kívül hagytam, hogy a 6mm-es lemeznek a két oldala különböző minőségű felületet kapott. Ez azt jelenti, hogy van egy szebb, rajzolatos, famintájú (milyen másmilyen lehetne még) oldala és van egy sima világos minta nélküli oldala. Ez nem lenne baj, ha a kivágásnál odafigyeltem volna, hogy az oldalak tekintetében is tükörképek legyenek. Így viszont az alkatrésznek lesz egy szép és egy nem szép - vagy ha úgy tetszik egy jobb és egy szebb (esetleg egyik szebb mint a másik) - oldala. Szerencsére ezt a két oldalt úgysem lehet egyszerre látni – mivel háttal vannak egymásnak... kár is volt elárulnom.

Úgy tűnik végre az időjárás is kész támogatni a projektet. Jön a melegedés meg a négynapos hétvége. (de addig még hat nap meló) 

Laminálás előtt

Felirat hozzáadása

Laminálás után

Térplasztika - maradék epoxi ecsettel

Hajóépítés a konyhában

2018.03.05.

Március. Tavasz. Jó idő … hát hogyne.

Hajóépítés a konyhában.

Ma belekóstoltam, hogy mennyi munka van még egy kész alkatrésszel. Nos több mint akkor, amikor még nem volt kész. Ez némileg előrevetíti, hogy mennyi munka lesz még azután, hogy összeállítottam a hajót. Kissé disszonáns dolog hajóról beszélni, egy rakás szétszabdalt deszka fölött, de ezért is jó, ha az embert eligazodik a műszaki rajzokon, mert a sok vonal, meg szám így már legalább fejben összeáll hajóvá.

A mai program a swertszekrény majdnem végleges összeépítése és készre csiszolása volt, továbbá a középső két borda (amikből majd a légtartállyá kinevezett középső pad is készül majd) kivágása és az orrtőke összeállítása, na meg a „kész” fartükör szépítgetése.

A bordákkal kezdtem. Kivágtam és géppel lecsiszoltam őket Ez a mára jutott hat óra munkából egy felet(!) vett igénybe. A maradék 5 és fél óra a kész swertszekrény mégkészebbre alakítására ment el. Úgy érzem egyre inkább együtt rezonálunk a körfűrésszel. Gondolom mostanra belátta, hogy akkor is én vagyok a főnök, ha néha ferdén tolom is.

A továbbiakban gyalulás, csiszolás, reszelgetés, még egy kis csiszolás, megint gyalulás, aztán csiszolás-reszelés-fúrás-csiszolás és a végére egy kis csiszolás. A legvégén pedig a desszert: egy fába szorult csavar … beszorult, beszakadt, bennmaradt. Mivel csak a feje szakadt le, így a fában maradt menetes rész örökre, eltávolíthatatlanul bennmaradt valahol a szerkezet mélyén és szorítja egymáshoz a léceket…forevörandevör. Mondjuk tart, de azért szívesen ragasztóztam volna még egy kicsit arrafelé.

Lassan annyit nézegetem az időjárás előrejelzést, mintha már a balatoni szeleket várnám. Valójában csak a melegedést várom, mert jó volna már összeragasztani a nagy lemezeket. Ehhez el kellene érni a 10 fok körüli hőmérsékletet, hogy a sátort fel tudjam fűteni 20 fok környékére. Ez alatt túl esetleges az epoxi működése. Bár az újonnan beszerzett kifejezetten (fa)hajókhoz való, tengervíz-álló, poliuretán (PUR) ragasztót elméletileg már 10 fokon is bátran használhatnám, de itt mégis inkább epoxit szeretnék használni.

Úgy számolom, hogy ha végre megvan a Nagy Lapok Összeragasztása (NALÖSSZ – na lösz ami lössz), akkor a felrajzolással, kivágással és összeállítással egy szép hosszú napon megleszek. Na meg az építőállvány...akkor két hosszú nap. Bevallom férfiasan nagyon várom már, mert jó dolog így fúrni faragni de a hajó első - drótozott – összeállítása azért elég látványos lépés lesz. Szerintem a szurkolótáborból többen csak akkor fogják elhinni, hogy ebből tényleg hajó lesz (pl.: én is). Addig azért még hátra van egy „apróság”: az orrtőke összeragasztása és kifaragása. Egy kicsit tartok tőle. Három tölgy lapból kell először összeragasztani, majd az egészet trapéz keresztmetszetűre kifaragni úgy, hogy a felső és az alsó része különböző méretűek….és ha mindez nem lenne elég az egész darab ívelt. Attól tartok, hogy ez lesz a hajó legnehezebben elkészített darabja (szinte kizártnak tartom, hogy egy nap alatt végzek)

 Amúgy nem önsanyargatásból, de sikerült magamra húznom egy jó kis kényszerítő eszközt. Megosztottam facebookon a blogot. (Na ugye hogy Te is onnan találtál ide!). Így viszont már csak előrefelé menekülhetek.