január 24, 2023
A hajóépítés rendkívül addiktív tevékenység - 5. rész: Az orr
január 13, 2023
A hajóépítés rendkívül addiktív tevékenység - 4. rész: A kabin bordái
A maradék bordák.
Miután elkészültek a zárt bordák, így már csak a kabint alkotó három borda maradt hátra. Az 5. a 6. és a 7. borda. Ezek nem véletlenül maradtak a végére. Az összeállításuk lényegesen bonyolultabb a korábbiakhoz képest ráadásul időközben beköszöntött az ősz is, ami főként a hűvös idő beálltával, újabb feladatokkal színesítette a munkát.
Mindenekelőtt fűthetővé kellet alakítanom az öreg konyhát
ahol dolgoztam. Ehhez érdemes tudni, hogy a helyiség belmagasság kb. 4 méter
(vagy több), a hőmérséklet így télvíz idején mindössze 6-7 fokkal tér el a
külső hőmérséklettől (mondjuk azt legalább felfelé), tehát ha kint 0 fok van,
akkor bent 6-7 fok körüli kánikulában lehet dolgozni. Na mármost az ember fel
tud öltözni, legfeljebb fázik, vagy sokat gyalul, hogy kimelegedjen, na de a
műgyantától hiába is várnánk hasonló önállóságot. Neki bizony be kell fűteni,
minimum 20 fok fölé. Mindehhez a 14-15 fok hőmérsékletkülönbség leküzdéséhez
van egy úgynevezett teakályám (szép magyar szóval sparhelt), aminek az égéstere
kb. akkora, mint egy mikrohullámú sütő belseje - kicsi. Na ide kéne annyi fát
bepakolni, ami képes felfűteni a helyiséget és a vastag áthűlt falakat műgyanta-konform
hőmérsékletig. Ez gyakorlatilag egész napos szorgos adagolást jelen, hogy nap
végére elérjük a bűvös 22 fokot. (Gyermekkori emlékeim szerint ez a helyiség
sosem látott ilyen meleget, így félő volt, hogy nem is lehetséges elérni ezt a csodálatos
értéket.) Meglepő módon nap végére általában elértem a kijelölt célt, a 22
fokot (egy tizeddel sem többet). Sőt a második alkalommal már azt is sikerült
elérnem, hogy a füst a neki kijelölt irányba – a kéményen kifelé - haladjon. Az
első alkalomra pedig boruljon jótékony homály (füst).
Következő komolyabb feladat a bordák felső, a kabintetőt
tartó ívelt résznek a kialakítása volt.
Erre alapvetően két megoldás tűnt elérhetőnek. Az egyik,
hogy vékony, könnyen hajlítható lécekből laminálva, formára hajlítottan
készítem el, illetve a másik, hogy egy darabból vágom ki.
Mivel a végeredmény tekintetében látványosabbnak ígérkezet
az első megoldás, így azzal kezdtem (ebből persze már kiolvasható, hogy nem
azzal fejeztem be). Máig nem egészen értem hol csúszott el a dolog, de a
lényeg, hogy az 1:1 arányú rajz szerint 7 db fa „tuskót” csavaroztam fel az
asztalként szolgáló lapra az ívnek megfelelően, amelyek így - terv szerint - megadták
a hajlítás ívét, majd a beragasztózott léceket összefogva hozzájuk szorítottam.
Másnapra meg is kötött ám a rögzítés feloldása után nem várt fordulatként az ív
„kirúgta magát” mintegy 1,5 – 2 cm-rel kiegyenesítve és ezzel tűzifává
változtatva saját magát.
Ahogy nem sikerült...
Miután kibosszankodtam magam, áttértem a B verzióra. Megfelelő széles deszkából kirajzoltam a szükséges ívet, majd kivágtam, szépre gyalultam az éleket és ezzel kész is lettek a felső ívek. Szám szerint hárman.
...és ahogy sikerült
Jöhetett a következő mozzanat a bordák összeállítása.
Ez önmagában nem tűnik bonyolultnak, azonban itt nem álltak
rendelkezésemre sablonként a kivágott bordák, amikhez rögzíthettem volna a
lécezést, hanem csak a rajz, amihez nem tudtam odaszorítani a munkadarabokat.
Így jobb híján a rajz mentén az asztalhoz csavarozott „tuskókhoz” rögzítettem a
készülő elemeket.
Bár az eredeti elképzelés szerint a bordákat alkotó léceket
a jobb kötés érdekében átlapolással illesztettem volna egymáshoz, azonban a
nagyon lapos szögek miatt a bordát alkotó lécek olyan hosszan csatlakoznak
egymáshoz hogy elengedhettem ezt a nem kevés plusz munkát jelentő megoldást.
Remélem a kész alkatrészek azért egymást azért nem fogják elengedni.
március 20, 2022
A hajóépítés rendkívül addiktív tevékenység - 1. rész: Az ötlet
Miután a kocsiban átmelegedtünk, kislányom közölte: „Apa, legközelebb olyan hajót építs, amiben van szoba.”
Így hát meg volt a következő projekt, legalább is az elképzelés. Persze mire eddig eljutottam, sok víz lefolyt a Dunán (és rengeteg elpárolgott a Velencei-tóból).
Tehát alig hogy befejeztem a Szofi vitorlást, elkezdtem feltúrni a netet megvalósítható tervek után kutatva. Mit mondhatnék, rengeteg vitorlás terv van. Szebbnél, szebbek, különböző stílusú, méretű, építési nehézségű terv érhető el. Persze vannak régiek, amik stílusukban közelebb állnak hozzám és ezeknek a tervei általában ingyen elérhetők, de valami kifogás mindig akadt. Még a Szofi vitorlás tervezőjével (Radosław Werszko) is felvettem a kapcsolatot, hogy nem bújik-e véletlenül a sublótfiókban egy kabinos vitorlás terve. Nem bújt.
Mindenekelőtt össze kellett szednem, hogy mit tudunk…a pontos időn kívül.
- Legyen szoba, tehát kabinos (vagy ha már vitorlázunk, akkor az
ehhez – főleg a Balatonon - kötelezően alkalmazandó sznobizmussal legyen:
kajüt)
- A jelenlegi szabályozás szerint ne kelljen lajstromoztatni, mert az
az építést a végletekig megbonyolítja, és ne is kelljen hozzá hajóvezetői
képesítés. Tehát maximum 7 méter hosszú és a vitorlája 10 nm-nél kisebb legyen.
- Akkora legyen (mérete, súlya) amit 10 nm-nél kisebb vitorlával is
kielégítően meg lehet mozgatni.
- A kabin két vagy három ember számára biztosítson eső és hideg elleni
menedéket, sőt ha lehet fekhelyet is, míg a cockpit ugyanennyinek kényelmes
ülőhelyet.
És nem utolsó sorban az anyagiak. Abban biztos voltam már az első pillanatban hogy egy komolyabb projekt komolyabb anyagi ráfordítást igényel.
Miután átböngésztem a "tervrajzot" hamar rájöttem, hogy nem ezt keresem. Több okból sem lopta be magát a szívembe, de ami igazán a kedvemet szegte az a hajó teljes hosszán végigfutó kiel és a lapos hajófenék, ami egyúttal lapos kabinpadlót is jelentett.
http://toyboatcustom.ru/services. Itt már több hajó is elnyerte a tetszésemet, azonban mindegyiknél volt valami, ami a szememben egy kis – főleg ízlésbeli – módosítást kívánt volna. A probléma mindössze annyi volt, hogy a tervező nem terveket küld, hanem csak CNC gépekhez való kivágási fájlokat, amik nem alkalmasak az elképzelt módosítások megvalósításához.
A http://www.geneboat.cba.pl/index.html oldalon szereplő tervek közül a 4 méteres „Sztrandus (S-400)” és a 4,95 méteres „Sztrandek” nyerte el a tetszésemet, de végül – szintén ízlésbeli szempontok miatt – ezeket is elvetettem.
Az azért hozzá tartozik, hogy a Sztrandek már annyira megközelítette az elképzelésemet, hogy, később rengeteg ötletet merítettem belőle, sőt mivel ez egy ingyenesen elérhető terv így - talán megbocsátható - még a vitorlázatát is „elloptam”.
Ehhez mindenekelőtt elolvastam Becske Ödön – Kishajók szerkesztése és építése c. könyvét (sőt a tervezés során többször visszatértem a könyvhöz)
![]() |
| Az elképzelés |
...majd kezdtem az egészet elölről, miután rájöttem, hogy ezt is meg kel tanulni.
A második
megoldás már lényegesen jobban sikerült. A harmadik már elfogadható volt, és
végül a negyedik lett a véglegesnek tekinthető.
…az ötödik
pedig ennek a javított verziója.
Miután így kitanultam a programot és végre megszületett a gépi rajz, a program segítségével megállapíthattam a végleges mérteket, tömeget, vízkiszorítást, laterál felületet, merülést, stabilitást és még sok minden egyebet.
A kezdők szerencséje, de nem kellett újraterveznem.
A program
szépsége, hogy ha valaki a „stich and glue” technikával szeretné a hajóját
építeni, akkor ugyaninnen rögtön az elemek kivágási rajzát is le lehet kérni,
ami alapján már egy megfelelő CNC géppel előállíthatók a hajó elemei.
Na de én nem így gondoltam.
Következett hát a kézi rajz.
Rajztábla,
papír, ceruza, körző, vonalzó (ez utóbbiból egyenes és görbe is), illetve a
hosszú ívek megrajzolásához gombostű és egy szolgálaton kívüli ablaktörlő lapát
acél feszítőpálcája (milyen jó, ha az ember hobbi autószerelő is egyben).
A hosszú őszi és téli esték eredményeként 2022 januárra készen állt a terv. Bordarajzokkal, offset táblázattal és néhány fontos részlet (pl orrtőke, árboctalp, tőkesúly, kormánylapát) külön rajzával.
Kalkulált súly (csak a test): kb 190 kg (nyír) vagy 150 kg (okoume)
ballaszt: kb 80 kg.
Merülés 0.4 m
Vitorla felület: 9,8 nm (gaff vitorlázat - árboc 4 m).
A formáról és tervről érdemes még annyit elmondani, hogy a gerinc az orrtőke a fartükör és a bordák által alkotott vázra és az ezeket összekötő a hosszanti húrokra (az orrtól a fartükörig végigfutó, a bordák sarkait hosszirányban összekötő lécek) épített palánkozás, szerkezeti szempontból egy teljes mértékben önhordó hajótestet eredményez. (Ez a forma annyira önhordó, hogy a Sztrandek vitrorlásban közel ugyanehhez a formához mindössze három db borda tartozik – és azt a hajót tengerre tervezték). Így a belső elrendezésnek merevítés vagy teherhordás tekintetében már nincs sok jelentősége, ezért az adott esetben teljesen egyedileg alakítható ki. Persze minden beépített alkotóelem (pl: ülések, cokpit padlólemeze, fekhelyek) további erősítést ad a hajónak.


