2018.03.28.
Végre elég tavaszias
volt az idő, hogy összeragasszam a fő darabokhoz a táblákat. Mivel várhatóan
nem lesz annyi helyem, hogy az először összeragasztott táblát félretegyem amíg
a másik táblát ragasztom, így az emeletes ragaszás mellett döntöttem. Némi további
két és négykezi segítséggel sikerült a lapokat elhelyezni és rögzíteni úgy,
hogy jó is legyen meg szép is. Na jó ez utóbbi helyett úgy, hogy súlyozáskor a
ferdére gyalult felületeken ne kezdjen szétcsúszni a két lap. Korábban végeztem
egy próbaragasztást, ahol versenyeztettem az epoxit a poliuretánnal (ez itt
reklám helye: Bison PUR kültéri, kifejezetten fa hajókhoz való,
tengervíz álló ragasztó). Igyekeztem azonos kihívások elé állítani a két
versenyzőt: azonos faanyagok, azonos méret, azonos felületminőség, azonos nyomás,
azonos száradási idő és hőmérséklet. Nos a ragasztás erősségét csak a kezem
erejével tudtam tesztelni, de a poliuretánhoz képest az epoxi megalázó vereséget
szenvedett. Nem volt gyenge az epoxi sem, de önmagában merev és rugalmatlan
lévén (persze üvegszálas laminátumban egészen más, de itt most egyszerű
ragasztásról volt szó) amikor a feszítésnél a faanyag kezd meghajlani, akkor
bizony hamar beadja a derekát. Ezzel szemben a poliuretán rugalmasabb (azért a
kinyomódott anyagot nem könnyű hajtogatni) így a szétfeszítéskor hosszan követi
a fa elhajlását, és végül a fa adta fel. Tehát a kétszereplős versenyben az
epoxi csak a harmadik lett. Második a fa, és első a poliuretán ragasztó. Hozzá
kell tennem, hogy a kinyomódott pur ragasztó leginkább a sokak által ismert
purhabra emlékeztet, így semmiképp nem nevezhető szépnek, tehát eltávolítandó.
Szendvics
Súlyos társaság |
Valahogy így...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése