2018. március 5., hétfő

Hajóépítés a konyhában

2018.03.05.

Március. Tavasz. Jó idő … hát hogyne.
Hajóépítés a konyhában.
Ma belekóstoltam, hogy mennyi munka van még egy kész alkatrésszel. Nos több mint akkor, amikor még nem volt kész. Ez némileg előrevetíti, hogy mennyi munka lesz még azután, hogy összeállítottam a hajót. Kissé disszonáns dolog hajóról beszélni, egy rakás szétszabdalt deszka fölött, de ezért is jó, ha az embert eligazodik a műszaki rajzokon, mert a sok vonal, meg szám így már legalább fejben összeáll hajóvá.
A mai program a swertszekrény majdnem végleges összeépítése és készre csiszolása volt, továbbá a középső két borda (amikből majd a légtartállyá kinevezett középső pad is készül majd) kivágása és az orrtőke összeállítása, na meg a „kész” fartükör szépítgetése.
A bordákkal kezdtem. Kivágtam és géppel lecsiszoltam őket Ez a mára jutott hat óra munkából egy felet(!) vett igénybe. A maradék 5 és fél óra a kész swertszekrény mégkészebbre alakítására ment el. Úgy érzem egyre inkább együtt rezonálunk a körfűrésszel. Gondolom mostanra belátta, hogy akkor is én vagyok a főnök, ha néha ferdén tolom is.
A továbbiakban gyalulás, csiszolás, reszelgetés, még egy kis csiszolás, megint gyalulás, aztán csiszolás-reszelés-fúrás-csiszolás és a végére egy kis csiszolás. A legvégén pedig a desszert: egy fába szorult csavar … beszorult, beszakadt, bennmaradt. Mivel csak a feje szakadt le, így a fában maradt menetes rész örökre, eltávolíthatatlanul bennmaradt valahol a szerkezet mélyén és szorítja egymáshoz a léceket…forevörandevör. Mondjuk tart, de azért szívesen ragasztóztam volna még egy kicsit arrafelé.
Lassan annyit nézegetem az időjárás előrejelzést, mintha már a balatoni szeleket várnám. Valójában csak a melegedést várom, mert jó volna már összeragasztani a nagy lemezeket. Ehhez el kellene érni a 10 fok körüli hőmérsékletet, hogy a sátort fel tudjam fűteni 20 fok környékére. Ez alatt túl esetleges az epoxi működése. Bár az újonnan beszerzett kifejezetten (fa)hajókhoz való, tengervíz-álló, poliuretán (PUR) ragasztót elméletileg már 10 fokon is bátran használhatnám, de itt mégis inkább epoxit szeretnék használni.
Úgy számolom, hogy ha végre megvan a Nagy Lapok Összeragasztása (NALÖSSZ – na lösz ami lössz), akkor a felrajzolással, kivágással és összeállítással egy szép hosszú napon megleszek. Na meg az építőállvány...akkor két hosszú nap. Bevallom férfiasan nagyon várom már, mert jó dolog így fúrni faragni de a hajó első - drótozott – összeállítása azért elég látványos lépés lesz. Szerintem a szurkolótáborból többen csak akkor fogják elhinni, hogy ebből tényleg hajó lesz (pl.: én is). Addig azért még hátra van egy „apróság”: az orrtőke összeragasztása és kifaragása. Egy kicsit tartok tőle. Három tölgy lapból kell először összeragasztani, majd az egészet trapéz keresztmetszetűre kifaragni úgy, hogy a felső és az alsó része különböző méretűek….és ha mindez nem lenne elég az egész darab ívelt. Attól tartok, hogy ez lesz a hajó legnehezebben elkészített darabja (szinte kizártnak tartom, hogy egy nap alatt végzek)


 Amúgy nem önsanyargatásból, de sikerült magamra húznom egy jó kis kényszerítő eszközt. Megosztottam facebookon a blogot. (Na ugye hogy Te is onnan találtál ide!). Így viszont már csak előrefelé menekülhetek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése