2018. augusztus 18., szombat

Glettelés újratöltve

 Kicsit úgy érzem, hogy ennek a műveletnek sosem lesz vége. Pedig mennyivel szívesebben faragnám a belső részeket. (Mondjuk egy hónappal ezelőtt meg azt vártam, mikor csinálhatom már a külsejét.)
 Miután az első glettréteget nagyjából lecsiszoltam, hamar kiderül, hogy erre bizony elkelne még egy kis anyag. Főleg a fartükrön hiányzott még, ahol a fenéklemezről és az oldalpalánkokról lelógó üvegszövet végek is kumulálódtak. Továbbá megfolyt a műgyanta is. Kellett még glett az orr két oldalára is, valamint az oldalak azon részeire, ahol nagyobb foltokkal próbáltam eltakarni a lamináló képességeim gyengeségeit. Szóval volt mit kikenni.
 Vettem egy nagy levegőt és még egy doboz gittet, majd nekiálltam.
Szerencsére most egy kis segítséget is kaptam az időjárástól. Az előző napi hidegfront kellemesen lehűtötte a levegőt és mivel sikerült viszonylag korán nekikezdeni az aznapra tervezett munkának, így korán reggel a hajótest kifejezetten hűvös volt. Ennek köszönhetően sikerült a gitt fazékidejének (ez az az időtartam amíg lehet kenegetni) mind az öt percét kihasználni. Mit mondjak, időmilliomosnak éreztem magam. Meg is lett ez eredménye. Kb. egy óra alatt végeztem úgy, hogy immáron mindenhol elegendő anyag volt ahhoz, hogy eltüntessem a hibák nagy részét. Sőt a svertszekrény környékére még extra réteg is került.
 Ezután már csak csiszolni kellett (hogy ezt mennyire utálom!). Ezt nem is kell mondani, látszik az eredményen. Ráadásul minden tele lesz a gitt finom porával. Szerencsére az erre beszerzett maszk nem engedi át a port...mondjuk a levegőt se nagyon. 
 Nagyon bízom benne, hogy az alapozó, ami egy vastag töltőalapozó el fog fedni mindent amit nem volt türelmem szépre csiszolni.
 Kora délutánra készen is voltam...olyan is lett.

Mivel az alapozás előtt erősen portalanítani kellett a felületet, így az tűnt a legcélravezetőbbnek, hogy egyszerűen a kerti locsolóval, bő vízzel leöblítem. Ez több szempontból is jó ötletnek bizonyult. Egyrészt így sokkal tisztábbra tudtam mosni, mintha rongyokkal próbáltam volna letörölgetni, másrészt a korábban leszórt port is sikerült földhöz szegeznem, harmadrészt a sátor levegője is felfrissült ...egy kicsit. Azért miután szárazra töröltem a hajót, a sátor oldalait is kinyitottam, hogy a harminc fok körüli nyári légmozgásban teljesen megszáradhasson.


Volt mit kikenni

Most még foltos (ez volt az a pillanat amikor Párom a következő mondatra ragadtatta magát: "Jé, Te egy hajót építesz!")
Ezután jöhetett az alapozás.
 A beszerzett EPODUR alapozó egy kétkomponenses, epoxi alapú anyag. A leírás szerint a két komponenst 6:1 tömegarányban kell vegyíteni. Ehhez van egy "A" komponens, ami 1 kg. (tömeg!) valamint egy "B" komponens, ami viszont 0,2  l (űrtartalom!). Na ezeket kell tömegarány szerint keverni és felhordható állagúra hígítani. A két anyag természetesen két eltérő méretű, tehát nyilván eltérő súlyú fém dobozban van, így legalább az sem működik, hogy feldobom őket a mérlegre, hiszen a dobozok súlya is belezavarna a mérésbe. Miután ezt kilogikáztam, már nem is zavart annyira, hogy amúgy sincs mérlegem. Végül is a "megmagyarázós" módszer mellett döntöttem. Ez azt jelenti, hogy megmagyaráztam,  hogy teljesen megfelel, ha a két összetevőt különösebb számolgatás nélkül összekeverem. Így ugyanis egy kb 5:1 tömegarányú koktélt kapok, ami az én szempontomból ugyanolyan megfelelő, mint a 6:1 arányú. Csak hogy érthető legyen a dolog, az 5:1 arányt a sokkal jobban igénybe vett ipari acélszerkezetekhez ajánlják, míg a 6:1 arányt csak amolyan általános alapozóként. A vízzáróság és az anyag keménysége az én céljaimnak mindkét esetben megfelel.
 Az egyik anyag amúgy egy kg. szürke iszapnak néz ki, amit 2 dl rozsdás víznek kinéző másik anyaggal kell összekeverni. (A keverék kigőzölgése pedig minden szipus álma, ráadásul vajmi keveset ér ellene a porvédő maszk)
 Nem volt egy nehéz művelet. Ráadásul egy ilyen bekevert adag elegendő is volt egy egyrétegű bekenéshez. A meleg időnek hála viszonylag hamar elkezdett kikeményedni és bár nagyon csábító volt a gondolat, hogy egy órán belül jöhet a következő réteg, azért a teljes átkeményedés miatt (6-8 óra) mégsem folytattam aznap.




Elefántszürke


 Most tehát itt tartok. Ismét belátható közelségbe került a külső festés vége és ezzel együtt talán a vízre bocsátás is.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése