Varratszedés

2018.05.01

Megkötött az epoxi, egyben van a hajó. Miután kiszedegettem a „varratokat” és megállapítottam hogy maradt egy pár kábelkötegelő amit annyira bekentem epoxival, hogy innentől a hajó részét képezik, nem tudtam megállni, hogy ne próbáljam ki mit bír. Nos immár fel lehet emelni az egészet egyben. Igaz, hogy még nem elég merev, de már megtartja a saját súlyát. És itt szembesültem egy „aprósággal”. Ez baromi nehéz. Meg kel barátkoznom az utánfutó gondolatával, mert, hogy ezt a tetőcsomagtartóra nem fogom tudni felemelni, az tuti – habár a kocsi ilyen tipusú teherbírása elméletileg bőven elegendő egy ekkora hajó cipeléséhez.

Hát mi bújik itt a ponyva alatt?

...de hisz' ez egy hajó!

Testet ölt...a hajó

2018.04.29.

Eljött a nagy nap. Összevarrtam a hajóalkatrészeket hajóvá. Innen kezdve tényleg hajónak néz ki. Ehhez kellett egy négynapos hétvége, amiből sikerült másfél napot a hajógyárban tölteni, aminek sikerült a felében a hajóval foglalkozni. Hej ha ráérnék tényleg csak a hajóval foglalkozni….

 Ez úgy volt, hogy közben egy itthonra beígért polccal is kellett haladni és bár kezdetben azt gondoltam, hogy pikk-pakk összeállítom, a végén ez a pikk-pakk legalább öt óra lett és ráadásul el sem készültem vele, mert elfogyott a csapoláshoz való faléc. De közben rájöttem, hogy mi a bajom a körfűrésszel. Semmi. A körfűrésznek volt baja a derékszöggel. Hiába vágtam pontosan, vezetőléc mellett, végül csak ferde lett a vágott felület. Alaposan körbejártam a dolgot miközben a „nem lehetek ilyen béna” mantrát mormoltam, és lám bejött a mantra. Nem én vagyok béna, hanem a fűrész. Ugyanis kiderült – jobb későn mint soha – hogy a fűrésztalpon lévő jelölés, miszerint ez itt a derékszög, valójában nem a derékszöget mutatja, csak valami majdnem derékszöget. Ez szabad szemmel ugyan alig látható, de vastagabb anyagnál már komoly eltéréseket okoz(-ott eddig). Mondjuk a hajó alkatrészeinek kb. nyolcvan százalékát már levágtam így.

 Miután megvoltam a polc lábaival, na meg a felismeréssel, hogy mégiscsak béna vagyok, mert erre korábban is rájöhettem volna, végre nekiálltam a hajó összevarrásának. Aki találkozott már ilyennel az tudja, hogy miért varrás, aki még nem annak elmesélem.

 Tehát az ember fogja a hajó alját és az oldalait, körben kilyukasztgatja, majd a lyukakon átfűzött kábelkötegelőkkel összefogatja. Egyszerű az egész…mármint leírni. Megcsinálni csak annyival bonyolultabb, hogy bár a fenéklemez elég stabilan fekszik az állványon, azonban az oldalpalánkok elég rugalmasan hajlonganak ide-oda. Pontosabban se ide, se oda, ahova kellene, hanem mindenhova máshova, mindezt egy négyméteres hajlékony tábla kecsességével. Azért alig fél óra harc árán sikerült az egyik oldalt néhány ponton odacsavarozni az első bordához és a fartükörhöz, így aztán már könnyű volt végigfurkálni a két lemezt és befűzögetni a kábelkötegelőket. Miután ezzel megvoltam, jöhetett a másik oldal. Itt már lényegesen rutinosabban álltam a dologhoz, gyorsabban is végeztem.

 Pirossal varrva..

...a másik oldal pedig zölddel

Ezután jött a ragasztás. A feladat a lemezek illesztéseinél a varratok közötti kb. tíz cm-es szakaszok kitöltése megfelelő állagúra sűrített epoxival. Itt is a már jól bevált liszttel sűrített epoxit használtam. (nincs kétségem az anyag tartósságát illetően, ugyanis másnap az edényben megkötött epoxit csak az edény összetörése árán tudtam keménységvizsgálatnak alávetni. A vizsgálat pedig úgy zajlott, hogy egy kétkilós kalapáccsal megpróbáltam összetörni az egybekötött műgyantát. Nem ragozom: megküldtem rendesen, de nem tört össze). Sajnos a mennyiséget finoman szólva elmértem. A kb 2,5 dl. epoxihoz a megfelelő sűrűség elérése érdekében - ez kb nutella sűrűségű - annyi lisztet kellet adagolni, hogy közel egy liter anyagot kaptam. Kb. a varrat kétharmadánál jártam, amikor éreztem, hogy kezd megkötni. Így bele kellett húznom. Ennek az lett az eredménye, hogy több helyen sikerült a kábelkötegelőt is betakarnom az epoxival. Sejtettem, hogy ez nem annyira jó, de csak másnap derült ki igazán, hogy mennyire nem jó. Mindenesetre maradt vagy fél kiló bekevert anyag, ami alkalmas volt a feljebb leírt, másnapi keménységvizsgálatra. 

Apróságok

 Egy kicsit elmaradtam a blog írással, aminek leginkább az az oka, hogy semmi különlegeset nem csináltam. Csak apróságokat - igaz azokból sokat - hogy az összeállításnál már minden a lehető legkomplettebb állapotban legyen (ráadásul egy rövid hétvége nem is nagyon kedvez a komolyabb beavatkozásoknak). Ilyen apróságok, pl. a bordák körbelécezése persze csapolással, mert az szép, viszont lényegesen tovább tart mintha simán csavaroznám, valamint az első borda alsó sarkainak a javítása, mert egy kicsit elszabtam a kivágást, amin a víznek kell majd jönni-mennie (ha már egyszer bekerült a hajóba), így ezen kellett egy kicsit faragni. Ezen kívül az oldalpalánkokra is felrajzoltam a bordák illesztési helyeit. Desszertként bejött még egy polc előkészítése is ami persze nem a hajóhoz tartozik. Szóval ilyen apróságokkal készülök a május elsejei négynapos hétvégére.

A sátor lassan megtelik hajóval.

2018.04.08.

 Miután megrajzoltam és kivágtam a fő elemeket nem volt más hátra, mint … megépíteni a hajót. Ehhez először az építőállványt kellett összeállítani. Ez egy hektikusan leejtő kertben nem is volt olyan egyszerű. Igaz olyan bonyolult sem, mint ahogy azt elsőre gondoltam. Az állvány sajátossága, hogy a négy alátámasztási pont nem egy síkba esik, hanem igazodik a majdani hajófenék görbületéhez (vagy ha már fenék, akkor legyen domborulat). Építés közben az is kiderült, hogy a kert leejtése pont kapóra jön a négy alátámasztási pont megfelelő szintezéséhez. Alig egy óra alatt végeztem is. Mikor ráfektettem a hajófeneket, komoly késztetést éreztem, hogy odapróbáljam a már elkészült alkatrészeket. A swertszekrényt, a fartükröt, a középső bordát…és egy méretes szorító meg egy kis kötél segítségével az egyik oldalpalánkot is. És ekkor hirtelen elkezdett hajó formát ölteni. Na meg azt is megláttam, hogy mennyi faragnivaló van még. Kapásból a swerszekrény alját alkotó, a gerinchez kapcsolódó két léc hozzágyalulása a fenék frissiben kialakult ívéhez. Miután ezzel megvoltam kilyukasztottam a hajót. Nem véletlenül, hanem hogy a swert nyílásán keresztül szorítóval tudjam rögzíteni az egészet, míg a szükséges csavarhelyeket bemérem és kifúrom (na meg amúgy is kell majd ott egy rés). Ezután az egészet a helyére csavaroztam - egyelőre ragasztás nélkül.  A térhatás kedvéért kivágtam és beállítottam a hajóba az első bordát is ami egyúttal az árboctalp is lesz. Ezen a ponton ismét felülírtam a terveket. A bordák és a hajó elemeinek találkozásához a tervek szerint semmi sem kell, csak megfelelő mennyiségű epoxi. Ezt én annyiban módosítom, hogy a bordák illeszkedő éleihez – csapolással és ragasztással – tölgyléceket illesztek, amikhez sokkal erősebben (csavar + ragasztó) tudom majd rögzíteni az oldal elemeket. Na ez az ami nem kevés plusz munkát jelent, tekintve, hogy ezeket a léceket a vastagságukból adódóan az oldalak és a fenék ferdeségéhez kell illeszteni, leginkább gyalulással.

 Mikor az így összeállt fél-hajón végignéztem két dolgot állapítottam meg:

1. de jól fog kinézni,

2. de messze van még az.

 Persze megint eszembe jutott, hogy ha lenne rá rendesen időm (mondjuk semmi más dolgom nem lenne) akkor kb. 2 hónap alatt meg lehetne építeni az egészet.

Addig is apró lépésenként haladok. Bár igazán csak a hétvégék egyik napján tudok vele foglalkozni, de azért egy-egy hétköznap is kirohanok, hogy újabb és újabb merevítő léceket rögzítsek a bordákhoz.  (azt hiszem ez kezd függőséggé válni)

Most így állunk

Rajzolgatunk...rajzolgatunk?

2018.03.30.

 Hát ez is eljött. Hajót rajzolok… aztán kivágom és összeragasztom. De addig még megigazítom a sátrat mert az egész éjszaka tartó eső miatt két helyen is összegyűlt az esővíz a tetőponyvában, amit úgy kellett kiönteni, hogy se a munkadarabokra se a nyakamba ne zúdítsam. Ezt olyan kilencven százalékosan sikerült megoldani. A maradék tíz százalékon megosztoztam a mai napi munkadarabokkal. Meg kell mondjam, hogy sokkal melegebb – vagy inkább kevésbé hideg – volt, mint ugyanez februárban, de messze van még az az idő, amikor ez valami jóleső reggeli zuhany lenne a kánikulában. Mindenesetre megpróbáltam a minimumra csökkenteni az ismétlés esélyét a sátortető megfeszítésével. (és persze izgulok hogy jó lett-e mert amíg ezeket a sorokat írom odakint szakad az eső)

 Miután a sátorral végeztem, nekiveselkedtem a munkának. Hittem is meg nem is, hogy jó lesz az előző napi ragasztás, de jó lett. A kinyomódott ragasztót leszámítva egész sima és egységes felületet kaptam. Már-már büszke voltam magamra. A kihabzott ragasztót most csak annyira távolítottam el, hogy a rajzolásnál ne legyen útban. Az összeállításnál úgyis komolyabban rendbe kell tenni az elemek felületeit. (azért jó végre azt írni, hogy elemek, mert ezek már nem „csak” faanyagok, hanem már igazi hajóalkatrészek).

 Mérj kétszer – OK háromszor - vágj egyszer! Nem volt hülye, aki ezt kitalálta. Bármennyire is igyekeztem pontosan mérni, első nekifutásra simán belerajzoltam két hibát is az oldalpalánkokba. Szerencsére mindkettő olyan volt, hogy ha nem veszem észre és úgy vágom ki az elemeket, utóbb akkor is korrigálhattam volna. De észrevettem, átrajzoltam és … most másfél nappal később azon jár az agyam, hogy tuti jó lett-e pedig ott helyben már összepróbáltam a kivágott darabokat és jók voltak. Szóval az itt-ott, neten összeszedett tudásommal (tudás…hát hogyne) nekiálltam az oldalelemek kivágásának. Tényleg vágással kezdtem, mert a két oldalelemet, lévén egymás tükörképei a terv szerint a hosszában félbevágott és egymásra fordított 6mm-es lapokból kell kivágni. A lapokat alátámasztottam egy korábbi lakásfelújításból maradt hungarocell táblákkal ami egyrészt simán és egyenletesen megtartják, másrészt a vágásnál is gond nélkül átviszi őket a fűrész. Tehát először hosszában vágunk. Egyenesen. Gyerekjáték… a vizes talajon, fél térden, egyenesen végigtolni az üvöltő körfűrészt. (Valahogy képtelen vagyok összebarátkozni a körfűrésszel. A dekopírfűrésszel jó haverságban vagyunk, de ezzel az üvöltő, sivító eszközzel nem találom a közös hangot.) Azért sikerült félbevágni.

 Miután ezzel megvoltam, nekihasaltam a rajzolásnak. Amikor minden pontot felmértem, leellenőriztem, majd ismét megmértem, elővettem a két egymásba tolt kábelcsatornát és a felrajzolt pontokba vert szögekhez csipeszeztem, hogy az íveket is megrajzolhassam.

 A korábban írt két elrajzolástól eltekintve egész jól sikerült. Azért mielőtt nekiestem a vágásnak még egyszer alaposan áttanulmányoztam a tervet, hogy tényleg akkora, ott hajlik, úgy görbül ahogy a rajz szerint kell, és bár cseppet sem voltam nyugodt azért nekiveselkedtem és kivágtam …az egyik lapot. Igen, mindkettőt kellett volna egyszerre, de csak „félúton” vettem észre, hogy a „hosszában félbe” vágás után elfelejtettem átállítani a körfűrész vágási mélységét, így csak a felső lapot vágtam át teljesen, az alsót csak félig. Sebaj kezdjük újra. Másodikra sikerült. Ezután némi átrendezést követően már bátrabban és magabiztosabban álltam neki a fenéklemez rajzolásának és kiszabásának. (közben rájöttem, hogy nem kell nekem a vizes talajon térdelnem. Nosza cipőt le és „be a hajóba”).

Oldalpalánk és...

 ...fenéklemez rajzolás.

 A kész darabok.

Beültem a "hajóba"