Sátorvarrás

2018.03.11.

Ez volt az a nap, amire nem terveztem semmi komolyat, tekintve, hogy a szombati munkanap miatt ez az egy nap maradt a pihenésre. Annyit azért mégis sikerült, csinálni, hogy párom segítségével "újrafalaztuk a hajógyárat". Ez azt jelenti, hogy némileg időjárásállóbbá tettük a sátor ponyváit. Mivel a következő hétre várható időjárás szerint még a megerősített ponyvákat sem volt érdemes felszerelni (a lassan menetrend szerinti márciusi hóvihar közeledett), így ez a művelet inkább csak amolyan „jelmezes főpróba” volt a majdani vitorlavarráshoz.

Megy ez...

...mint Singer a varrógépet...

Laminálás - először

2018.03.05.

Semmi nem tart örökké, kiszedtem a beszakadt csavart.

Ismét szétszedtem a swertszekrényt, hogy üvegszövettel lamináljam a belsejét. Ahhoz képest hogy első alkalommal lamináltam, egész jó lett….magyarul elég ronda, de ez úgyis az egyik legeldugottabb része lesz a hajónak és legalább gyakoroltam egy kicsit. Persze a kifolyt epoxi miatt lehet újra csiszolni az egészet. Ez mondjuk felveti, hogy valamilyen más technológiai sorrendet kéne alkalmaznom. (Ez amúgy egy komoly hátránya annak, ha csak tervek és nem pedig építési útmutató alapján épít az ember. A technológiai sorrendet saját magamnak, menet közben kell kitalálnom.)

Bármennyire is szép egy összecsiszolt alkatrész, ha a ragasztás/laminálás miatt újra kézbe kell venni akkor elpocsékolt idő volt a túl korai „készre” alakítás. Ráadásul a több rétegű epoxi bevonat többszöri nekiindulást – közben csiszolást – igényel, így inkábbmegpróbálom azt az eljárást követni, hogy előkészítek mindent a műgyantázásra, aztán jöhet az epoxi első réteg (ha kell üvegszövettel). Amikor megkötött akkor előkészítem az alkatrészeket a következő réteg epoxihoz, magyarul csiszolok, aztán megint epoxi, aztán megint szünet, aztán csiszolás, majd epoxi majd szünet majd csiszolás-epoxi-szünet-csiszolásepoxiszünetcsiszolásepoxi… navalahogy így, amíg el nem készül. Ráadásul a swertszekrénynél elkövettem egy hibát (még hogy egyet!), nevezetesen figyelmen kívül hagytam, hogy a 6mm-es lemeznek a két oldala különböző minőségű felületet kapott. Ez azt jelenti, hogy van egy szebb, rajzolatos, famintájú (milyen másmilyen lehetne még) oldala és van egy sima világos minta nélküli oldala. Ez nem lenne baj, ha a kivágásnál odafigyeltem volna, hogy az oldalak tekintetében is tükörképek legyenek. Így viszont az alkatrésznek lesz egy szép és egy nem szép - vagy ha úgy tetszik egy jobb és egy szebb (esetleg egyik szebb mint a másik) - oldala. Szerencsére ezt a két oldalt úgysem lehet egyszerre látni – mivel háttal vannak egymásnak... kár is volt elárulnom.

Úgy tűnik végre az időjárás is kész támogatni a projektet. Jön a melegedés meg a négynapos hétvége. (de addig még hat nap meló) 

Laminálás előtt

Felirat hozzáadása

Laminálás után

Térplasztika - maradék epoxi ecsettel

Hajóépítés a konyhában

2018.03.05.

Március. Tavasz. Jó idő … hát hogyne.

Hajóépítés a konyhában.

Ma belekóstoltam, hogy mennyi munka van még egy kész alkatrésszel. Nos több mint akkor, amikor még nem volt kész. Ez némileg előrevetíti, hogy mennyi munka lesz még azután, hogy összeállítottam a hajót. Kissé disszonáns dolog hajóról beszélni, egy rakás szétszabdalt deszka fölött, de ezért is jó, ha az embert eligazodik a műszaki rajzokon, mert a sok vonal, meg szám így már legalább fejben összeáll hajóvá.

A mai program a swertszekrény majdnem végleges összeépítése és készre csiszolása volt, továbbá a középső két borda (amikből majd a légtartállyá kinevezett középső pad is készül majd) kivágása és az orrtőke összeállítása, na meg a „kész” fartükör szépítgetése.

A bordákkal kezdtem. Kivágtam és géppel lecsiszoltam őket Ez a mára jutott hat óra munkából egy felet(!) vett igénybe. A maradék 5 és fél óra a kész swertszekrény mégkészebbre alakítására ment el. Úgy érzem egyre inkább együtt rezonálunk a körfűrésszel. Gondolom mostanra belátta, hogy akkor is én vagyok a főnök, ha néha ferdén tolom is.

A továbbiakban gyalulás, csiszolás, reszelgetés, még egy kis csiszolás, megint gyalulás, aztán csiszolás-reszelés-fúrás-csiszolás és a végére egy kis csiszolás. A legvégén pedig a desszert: egy fába szorult csavar … beszorult, beszakadt, bennmaradt. Mivel csak a feje szakadt le, így a fában maradt menetes rész örökre, eltávolíthatatlanul bennmaradt valahol a szerkezet mélyén és szorítja egymáshoz a léceket…forevörandevör. Mondjuk tart, de azért szívesen ragasztóztam volna még egy kicsit arrafelé.

Lassan annyit nézegetem az időjárás előrejelzést, mintha már a balatoni szeleket várnám. Valójában csak a melegedést várom, mert jó volna már összeragasztani a nagy lemezeket. Ehhez el kellene érni a 10 fok körüli hőmérsékletet, hogy a sátort fel tudjam fűteni 20 fok környékére. Ez alatt túl esetleges az epoxi működése. Bár az újonnan beszerzett kifejezetten (fa)hajókhoz való, tengervíz-álló, poliuretán (PUR) ragasztót elméletileg már 10 fokon is bátran használhatnám, de itt mégis inkább epoxit szeretnék használni.

Úgy számolom, hogy ha végre megvan a Nagy Lapok Összeragasztása (NALÖSSZ – na lösz ami lössz), akkor a felrajzolással, kivágással és összeállítással egy szép hosszú napon megleszek. Na meg az építőállvány...akkor két hosszú nap. Bevallom férfiasan nagyon várom már, mert jó dolog így fúrni faragni de a hajó első - drótozott – összeállítása azért elég látványos lépés lesz. Szerintem a szurkolótáborból többen csak akkor fogják elhinni, hogy ebből tényleg hajó lesz (pl.: én is). Addig azért még hátra van egy „apróság”: az orrtőke összeragasztása és kifaragása. Egy kicsit tartok tőle. Három tölgy lapból kell először összeragasztani, majd az egészet trapéz keresztmetszetűre kifaragni úgy, hogy a felső és az alsó része különböző méretűek….és ha mindez nem lenne elég az egész darab ívelt. Attól tartok, hogy ez lesz a hajó legnehezebben elkészített darabja (szinte kizártnak tartom, hogy egy nap alatt végzek)

 Amúgy nem önsanyargatásból, de sikerült magamra húznom egy jó kis kényszerítő eszközt. Megosztottam facebookon a blogot. (Na ugye hogy Te is onnan találtál ide!). Így viszont már csak előrefelé menekülhetek.

Újabb munkanap

2018.02.25.

Egyelőre úgy tűnik, hogy ez a hidegtől lesz maradandó élmény, de hát haladni kell a munkával. Napok óta azt harsogta minden médium, hogy szibériai hideg jön. Kimentem megnézni jön-e már. Jött. Import szibériai nyír rétegelt lemezhez import szibériai hőmérséklet jár.

A kora délutáni hőmérséklet valahol 0 és -5 fok között mozgott. Mivel a sátor újjáépítés alatt van (eddig minden alkalommal volt valami javítgatni való rajta, így kezdem azt hinni, hogy mégsem volt olyan nagyszerű ötlet, de még messze vagyok attól, hogy a kukába dobjam az egészet), így esélytelen, hogy ezt a hőmérsékletet komolyan befolyásolni tudjam.

A mai terv a swertszekrény darabjainak a kiszabása, amit majd otthon a jó meleg lakásban fogok összeragasztani.

Mindenekelőtt levágtam egy 30 cm-es „csíkot” abból a lemezből, amiből majd az oldalpalánkokat ragasztom össze. Mivel az eredeti szabásminta szerint is ebből kell kivágni, így nem fog hiányozni és legalább a maradék anyagot is könnyebb lesz mozgatni. Nem tudom, hogy a hideg teszi-e vagy tényleg ilyen fakezű vagyok, de egyszerűen képtelen vagyok méretpontos vágásokat ejteni az anyagon. Ennek köszönhetően a swertszekrény oldalsó lapjai 5 mm-el rövidebbek letteka tervhez képest. Pontosabban csak az egyik, ami azért különösen érdekes, mert a kettőt összeszorítva vágtam ki, tehát el nem tudom képzelni, hogy hol csúszhatott el a kettő ennyire. Mivel a rövidebbhez hozzátoldani nem tudok, így a hosszabbat igazítom a rövidebbhez (Erről rögtön egy székely vicc poénja ugrott be: „Mi lesz ez…? Fogpiszkáló, ha el nem b..om”). Ennyi mindenesetre még nem befolyásolja a hajó tulajdonságait. Azt hiszem a továbbiakban inkább némi ráhagyással dolgozom, ami jó lehetőséget biztosít, hogy reszeléssel és csiszolással tartsam melegen magamat. Végül azért csak sikerült minden darabot pontosra szabni és  - egyelőre csak szorítókkal ugyan - egy elég pofás darabot összeállítani.

Miután ez összeállt már csak a csiszolás volt hátra. Mivel nem szeretném a lakást összefűrészporozni, így ezt is a szabadban csináltam. Az már korábban feltűnt, hogy hidegben a gépek vezetékei egész elképesztő mértékben megdermednek de a legjobb a csiszológép volt. Ez az eszköz nem egy súlyos darab, így amikor véletlenül lesodortam az asztalról nem esett le rögtön. Egy kicsit még álldogált a vezetékén tétován, mintha azon töprengene „ugorjak vagy ne ugorjak”. Ebben a helyzetben egy kissé kobraszerű jelenség volt, már ha létezne csiszolófejű kobra. Aztán végül szépen lassan nekitámaszkodott az asztal lábának és megvárta, hogy visszategyem az asztalra. Rendes gyerek ez a csiszoló.

„Hálából” a motor hűtését biztosítani hivatott levegőáramlás félig lefagyasztotta a tétlen kezemet.

Ideje volt összeszedni a cuccot és hazaindulni. Azért még a fartükör két lemezét is lecsiszoltam, hogy otthon már csak ragasztani kelljen őket.

Nem tudom, hogy mikor lesz végre olyan idő, amikor nekiállhatok a nagy lemezek ragasztásának, de egyelőre úgy tűnik, elég bevizezni őket és mindennél keményebben összefagynak.

Ragasztás előtt

Új szereplő: az időjárás

2018.02.16.

Nehezen indult a mai munka. Autózással és sátorépítéssel. Dél volt mire ténylegesen neki tudtam állni a hajónak. Úgy kezdődött, hogy a héten havazott. Jó kis vizes, nehéz hó hullott. Csütörtökön este kiderült, hogy a hótól összerogyott a sátor, több rúdja is eltört vagy elhajlott. Szerencse, hogy a hajó még csak „lapra szerelten” várta a sorsa jobbra fordulását, így nem eshetett benne kár. Az eredeti tervben erre a napra csak a műgyanta beszerzése szerepelt reggeli programként, de végül a sátor javításához szükséges alumínium cső felhajtása és a sátor javítása is időt követelt a hajóépítés előtt. Apám segítségével délre újra állt a sátor így végre nekikezdhettem a tényleges munkának. Végül sikerült a tervezett munka nagy részét teljesíteni, bár nagyon hiányzott az a 3-4 óra.

 Mindenekelőtt az oldalpalánkot alkotó lemezek átlapolását gyalultam le. Mivel be akartam hozni valamit az elvesztegetett időből, így nekiestem mint „tót az öreganyjának”. Tehát belevágtam. Sajnos az anyagba is...jobban mint kellett. A sietségnek tehát meg volt az ára. Amikor már csak az utolsó millimétert kellett volna legyalulni, hogy tökéletes legyen az átmenet, akkor csúnyán belekapott a gyalu az elvékonyított részbe és egy jókora (kb arasznyi) szakaszon cakkosra szabtam a szélét. Ezzel el is döntetett, hogy ez a rész a külső oldalra kerül, ahol az epoxi és a sokrétegű laminátum – na meg a festés - kitölti és elfedi.

Következő mozzanat a harmadik 6 mm-es táblára (ezt szerencsére nem kell semmihez hozzáragasztani) felrajzolni az ebből kiszabandó darabokat. Az üléslapok, az árboctámasztó elem és a fartükör…és itt az első módosítás. A fartükör az eredeti terv szerint három lapból áll. Egy teljes lap 6 mm-es lemezből és az ülés feletti részen egy további 6 mm-es és egy 12 mm-es lap. (tehát az ülés alatt összesen egy 6 mm-es lap lenne. A módosítás szerint két teljes 6 mm-es lapból és tölgy merevítőből készítem. Tanulva a gyalulás „eredményéből” már sokkal óvatosabban álltam neki a rajzolásnak. Ahogy mondani szokták: „mérj kétszer mielőtt egyszer vágsz”. No ezt túlteltjesítettem, mert legalább háromszor mértem mielőtt egyszer vágtam volna. Az üléslapnál rögtön azt is kipróbálhattam, hogy hogyan tudok ívet rajzolni. Simán. Ehhez ugye egy rugalmas de azért elég erős anyagra van szükség. Ezt én egy műanyag kábelcsatornában véltem felfedezni. Ezután már csak a fartükröt merevítő tölgylapok kivágása és egymáshoz csapolása maradt.  Közben az is kiderült, hogy csak nem sokkal tíz fok fölé tudom feltornázni a hőmérsékletet a sátorban, ami a munkához egész kellemes, a ragasztáshoz viszont nagyon kevés. A ragasztandókat így végül hazahoztam, hogy a fűtött lakásban próbáljam ki az epoxi működését.

2018. 02. 17.

Jöjjön az epoxi! Próbának pont megfelel a tölgyfa merevítők csapolásának az összeragasztása és az egész felragasztása a fartükörre. Egyelőre a két rétegelt lap közül csak az egyiket vettem kezelésbe.

Az epoxi mennyiségének a megsaccolása még nem az igazi. Sikerült kétszer annyit bekeverni mint amennyire szükségem volt. Ez így elég drága lesz… A ragasztáshoz sűrítőanyagnak lisztet használtam. Sima liszttel bekeverve pont olyan lett a színe, mint a nyír lemeznek. Rögtön belekóstolhattam a hajóépítők egyes számú problémájába: nincs elég szorító. Ezt most hirtelen a szétszerelt súlyzóval orvosoltam. Kicsit tartottam a dologtól, de estére az egész olyan keményre kötött, hogy nincs kétségem a tartósságáról.

Éjjel fél 11-kor elkezdett szakadni a hó. Ugrás az autóba és irány a kert,  hogy mentsem a sátrat amennyire tudom.

Fartükör ragasztás súlyzóval, maradék epoxival ...és tehenekkel.