2018.01.16.
Megérkezett a sátor. Egyelőre
csak párom hívott, hogy egy lila fejű ember egy közel 20 kilós csomaggal (valójában
csak 16 kg) érkezett és nagyon csúnyán nézett miután felcipelte a negyedik
emeletre (mert lift az nincs). Én meg persze cipelhetem majd le. Hétvégén a raklapokat
is beszereztem, meg a majdani műhelypadhoz szükséges faanyagot, tehát megvan a
hajógyár, bár egyelőre még lapra szerelten. Ismét – sokadszor – rácsodálkoztam,
hogy az úgynevezett „barkácsáruházak” (OBI Praktiker, Bauhaus) milyen
mérhetetlenül igénytelen, ócska és minden minősítést alulmúló faáruval
próbálnak a vevőik kedvében járni. Ezekben az úgynevezett „fűrészárukban”
repedések, kieső vagy teljes keresztmetszetű csomók, görbületek (bár némelyiket
már inkább kanyarnak lehetne nevezni) illetve ezek bármilyen kombinációját fel
lehet fedezni. Ráadásul – bár lehet, hogy bennem van a hiba – sehogy sem értem,
hogy kerek mértek helyett (pl: 20 x 100 mm) miért pl: 19 x 96 mm egy faanyag
mérete.
Na mindegy az is tanulság, hogy
hova NE menjen az ember.
Kezdődhet az egyéb apróságok
beszerzése.
 |
| Lapra szerelt hajógyár |
2018.01.27.
Néhány faanyag (pl az orrtőke
tölgyfája), pár kisebb szerszám és egy körfűrész is beszállt a készülődésbe. Na
meg az autó is, ami futóműve felől érkező hangos kopogással jelezte, hogy részt
kíván venni a tavaszi munkálatokban. Hát lehet egy ilyen kérésnek ellenállni?
(ha még használni szeretném később is, akkor semmiképp). Bár az autójavítás nem
kapcsolódik a hajóépítéshez, legfeljebb a munka helyszínét tekintve, de
fontossági sorrendben beelőzte a hajót. Sebaj, ha már az autó miatt a kertben
leszek, akkor egyúttal időt szakítok a sátor felállítására, és a platform
összeépítésére is. Ez – attól tartok – egész napos menet lesz, mert egy
hepehupás kertben négy raklapot síkba és vízszintbe hozni nem kis feladat.
Addig is készítettem egy
menetrend féleséget, hogy tervezni és kontrollálni tudjam a munkák folyását,
ami remélhetőleg a további ütemezést is segíteni fogja.
2018.02.03.
Kész az autó és áll a „hajógyár”.
Na meg beszereztem még némi faanyagot ami Szofival kiegészítve kifejezetten
érdekes mutatvány volt. Egy három és fél évesnek vajmi kevés türelme van
faanyagokat válogatni, így miközben méreteket és egyenes léceket keresgéltem,
fél szemmel a gyerkőcre is figyeltem. Egyik kezemben a szundinyuszi, „aki”
mindenhova velünk tart, másik kezemben a jegyzeteim, amibe felírtam a szükséges
faanyagokat…a harmadikkal és a negyedikkel faanyagokat válogatok…a maradékkal
meg a gyereket próbálom távol tartani a polcoktól. Egy pár pillanat valahogy
mégis kimaradhatott, mert egyszer csak azt vettem észre, hogy a nagy gonddal
kiválogatott (csomómentes, egyenes, méretpontos, stb) faanyag jelentősen
megszaporodott (úgy a duplájára). Elsősorban görbe és göcsörtös lécekkel „mert
szép mintásak és jók csúszdának is”. Szóval kezdhettem elölről a válogatást.
Persze még akad munka az
indulásig, de hamarosan az is meg lesz. Egy asztalt kell összeállítani, na meg
az építőállványt. Bármennyire is nagynak tűnik a sátor annyi hely nincs benne,
hogy az állvány és az összeragasztásra szánt egész lapok elférjenek egymás
mellett, így először kerülnek sorra a lapok, majd az elemek kivágása, és az
állványzat majd akkor, ha már csak a kivágott darabokat kell mozgatni.
 |
| A hajógyár |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése