2018. február 10., szombat

...még mindig a nulladik nap

2018.01.16.

Megérkezett a sátor. Egyelőre csak párom hívott, hogy egy lila fejű ember egy közel 20 kilós csomaggal (valójában csak 16 kg) érkezett és nagyon csúnyán nézett miután felcipelte a negyedik emeletre (mert lift az nincs). Én meg persze cipelhetem majd le. Hétvégén a raklapokat is beszereztem, meg a majdani műhelypadhoz szükséges faanyagot, tehát megvan a hajógyár, bár egyelőre még lapra szerelten. Ismét – sokadszor – rácsodálkoztam, hogy az úgynevezett „barkácsáruházak” (OBI Praktiker, Bauhaus) milyen mérhetetlenül igénytelen, ócska és minden minősítést alulmúló faáruval próbálnak a vevőik kedvében járni. Ezekben az úgynevezett „fűrészárukban” repedések, kieső vagy teljes keresztmetszetű csomók, görbületek (bár némelyiket már inkább kanyarnak lehetne nevezni) illetve ezek bármilyen kombinációját fel lehet fedezni. Ráadásul – bár lehet, hogy bennem van a hiba – sehogy sem értem, hogy kerek mértek helyett (pl: 20 x 100 mm) miért pl: 19 x 96 mm egy faanyag mérete.
Na mindegy az is tanulság, hogy hova NE menjen az ember.
Kezdődhet az egyéb apróságok beszerzése.

Lapra szerelt hajógyár



2018.01.27.

Néhány faanyag (pl az orrtőke tölgyfája), pár kisebb szerszám és egy körfűrész is beszállt a készülődésbe. Na meg az autó is, ami futóműve felől érkező hangos kopogással jelezte, hogy részt kíván venni a tavaszi munkálatokban. Hát lehet egy ilyen kérésnek ellenállni? (ha még használni szeretném később is, akkor semmiképp). Bár az autójavítás nem kapcsolódik a hajóépítéshez, legfeljebb a munka helyszínét tekintve, de fontossági sorrendben beelőzte a hajót. Sebaj, ha már az autó miatt a kertben leszek, akkor egyúttal időt szakítok a sátor felállítására, és a platform összeépítésére is. Ez – attól tartok – egész napos menet lesz, mert egy hepehupás kertben négy raklapot síkba és vízszintbe hozni nem kis feladat.
Addig is készítettem egy menetrend féleséget, hogy tervezni és kontrollálni tudjam a munkák folyását, ami remélhetőleg a további ütemezést is segíteni fogja.

2018.02.03.

Kész az autó és áll a „hajógyár”. Na meg beszereztem még némi faanyagot ami Szofival kiegészítve kifejezetten érdekes mutatvány volt. Egy három és fél évesnek vajmi kevés türelme van faanyagokat válogatni, így miközben méreteket és egyenes léceket keresgéltem, fél szemmel a gyerkőcre is figyeltem. Egyik kezemben a szundinyuszi, „aki” mindenhova velünk tart, másik kezemben a jegyzeteim, amibe felírtam a szükséges faanyagokat…a harmadikkal és a negyedikkel faanyagokat válogatok…a maradékkal meg a gyereket próbálom távol tartani a polcoktól. Egy pár pillanat valahogy mégis kimaradhatott, mert egyszer csak azt vettem észre, hogy a nagy gonddal kiválogatott (csomómentes, egyenes, méretpontos, stb) faanyag jelentősen megszaporodott (úgy a duplájára). Elsősorban görbe és göcsörtös lécekkel „mert szép mintásak és jók csúszdának is”. Szóval kezdhettem elölről a válogatást.
Persze még akad munka az indulásig, de hamarosan az is meg lesz. Egy asztalt kell összeállítani, na meg az építőállványt. Bármennyire is nagynak tűnik a sátor annyi hely nincs benne, hogy az állvány és az összeragasztásra szánt egész lapok elférjenek egymás mellett, így először kerülnek sorra a lapok, majd az elemek kivágása, és az állványzat majd akkor, ha már csak a kivágott darabokat kell mozgatni.

A hajógyár

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése