A kutya ugat, a karaván halad...a hajó meg épül

Jól elmaradtam a blog írással.

 Ennek egyik oka, hogy a rengeteg napi munka, aztán a jól megérdemelt nyaralás mellett nem sok energiám maradt írásra, a másik (és ez a nyomósabb) nem csináltam semmi olyat, ami elegendő lett volna akár csak egyetlen bejegyzésnyi szöveghez. Mostanra azonban összejött egy bejegyzésnyi elvégzett munka.

Egy kicsit összefoglalom, hogy mi minden volt, ami előrevitte a hajó épülését az átfordítás előtti pillanatig. (hajóépítők tudják, hogy az átfordítás minden esetben egy sarkalatos pontja a hajóépítések, ha másért nem, hát azért, hogy nehogy leessen és tönkremenjen minden addigi munka). Jó volna azt írni, hogy kész a belseje, így jöhet a külseje, de azért ez így csak részben igaz. Ha ház lenne, akkor most azt lehetne rá mondani, hogy szerkezetkész. Minden alkatrész beillesztve, becsapolva, becsavarozva és beragasztva. Már csak az árboc oldalmerevítőihez szükséges erősítéseket kell becsavarozni és jöhet az átfordítás.

 Amióta az utolsó bejegyzés megszületett, elkészült pl a külső szegélyléc.

 Nem volt egyszerű művelet a teljes hosszt kitevő lécek összeillesztése, hála az elektromos gyalunak, viszonylag gyorsan és elég pontosan sikerült elkészíteni a két darab, darabonként kb 4,5 m hosszú lécet, ami a hossza miatt oldalanként három darab léc összeillesztését és összeragasztását jelenti. … aztán belülre még kétszer ennyi. Persze ez nem ilyen egyszerű, mert a pontos illesztési felületekhez először megfelelően rögzíteni kell a léceket egy … na mire is?… egy négy méteres állványra. Ilyenem persze éppen nem volt kéznél, tehát készíteni kellett egyet.
 Szerencsére egy használaton kívüli IKEA asztallábból és a tavaszi ácsmunkákból megmaradt deszkákból sikerült megépítenem (ráadásul ez jól jön majd még az árboc elkészítésénél is), így már semmi akadálya nem volt, hogy kb egy órán át (lásd: „viszonylag gyorsan”) nyígassam a gyalut.

gyalulás közben, megfelelően rögzítve

Az illesztési felületek

Mikor elkészült már csak ragasztanom kellett, aminél már csak pár apróságot kellett szem előtt tartani: egyenes legyen, pontos legyen, ne csússzon szét a ferde felületek mentén amikor összeszorítom, és lehetőleg ne is ragasszam hozzá semmihez amihez nem kéne.

 Miután sikerült összeillesztenem a léceket, egy pár napra magukra hagytam őket, had szokják a társaságot. Miután elválaszthatatlanok lettek, jöhetett a felszerelésük. Nem volt egyszerű művelet a négy és fél méteres rugalmas lécekkel dolgozni (sikerült is egy újabb szellőzőt nyitnom a sátor oldalára).

Összeillesztve de a görbületet megtartva...

...egyenesnek tűnik

 Már több helyen olvastam (hasonlóan elszánt hajóépítőknél), hogy az embernek sosincs elég pillanatszorítója. Mivel erre a munkára készülve még vettem négy darabot, (így 25 db-ra növeltem az állományt) így egészen a ragasztás pillanatáig hittem, hogy én kivétel vagyok. Hát nem. Jól jött volna még 4-5 db (és akkor még szó sem esett arról, hogy ezzel a 25 darabbal, egyszerre csak az egyik oldalt tudtam megcsinálni). Szerencsére az alkalmazott poliuretán ragasztó gyorsan köt és 3-4 óra múlva már mehettem a másik oldalra.

Miután mindkét oldal megkötött olyan erős lett a hajó, hogy komolyan elgondolkodtam, hogy a két sor belső koszorúléc helyett csak egy sort építek be, és csak a majdani veretek, klemmek helyére teszek erősítéseket. Ez a meccs még nincs lejátszva.

Ilyenkor jól jön, hogy a sátornak bármely oldala kinyitható

További időigényes feladat a hátsó pad szerkezetének összeállítása. Ez önmagában többnapos művelet volt, ráadásul sokáig úgy tűnt, hogy a váz nem lesz elég erős ahhoz hogy megtartsa a kormányos súlyát de végül megfelelő mennyiségű csapolás és ragasztás után olyan erős lett, hogy az ülés vázánál fogva meg lehet emelni az egész hajót. A merevségnek azonban van egy ára. A hajó kb. 15 kilóval nehezebb a tervben szereplő értéknél. És a sok epoxizás még csak ezután jön. Azért gyorsan utánaszámoltam a dolognak és így kb. 1 cm-el lesz nagyobb a hajó merülése, cserében stabilabb is lesz…egy kicsit. Na ugye, hogy fog kelleni az a plusz 2,5 nm vitorlafelület ami az eredeti tervhez képest lesz.  OK, nem fogom tudni tetőcsomagtartón szállítani.

Még egy pár apró, ám időigényes művelet volt a bordák méretre vágása, hogy a belső koszorúlécek is könnyen beilleszthetőek legyenek, az árboctartó becsapolása és becsavarozása, az árboctalp beszabása és beragasztása, illetve a középső pad tartókeretének összeállítása, amiben unokaöcsémtől is kaptam segítséget..

Készül a hátsó pad.

Rácsszerkezet

Itt már önmagukat és a hajót is tartják a szegélylécek.

Kitakarítva, a következő műveletre előkészítve.