2018. május 19., szombat

Két (három) lépés vissza.


Két (három) lépés vissza.

 Ez egy ilyen nap volt. A mára tervezett munkák nagy részét ismételni kellett.
 Egyrészt a gerinc, másrészt a pad ülőlapja és a pad/légtartály hátulját alkotó borda beépítése, harmadrészt a belső szegőlécek beépítése, negyedrészt a hátsó pad merevítésére szolgáló léc felszerelése lett volna a mai program.
 A két utóbbi alkatrész elkészítéséhez komolyabb hajlításra volt szükség, amihez a gőzölős technika alkalmazása tűnt a legjobbnak. Mivel fogalmam nem volt, hogy meddig kell gőzölni egy lécet és a világháló sem adott értékelhető információt, így jobbnak láttam a gőzöléssel indítani a napot, hogy a nap végére biztosan hajlékonyak legyenek a fenyőlécek.
 Tehát építsünk gőzölőt. A barkácsboltokban kapható PVC lefolyócső és egy pár kiegészítő darab pont megfelelőnek tűnt (leszámítva, hogy a PVC hőre lágyul, tehát a gőzölés közben spontán felveszi azt a görbületet, amit a benne párolódó lécek még véletlenül sem szeretnének lemásolni). Már csak a gőz forrását kellett megoldani. Erre a legjobb a pár évvel ezelőtt a háztartásba került gőztisztító látszott (amit a hozzá adott - google által fordított - kezelési útmutató egyszerűen csak gőzhajónak nevez). Sajnos hamar kiderült, hogy ez a high-tech megoldás nem túl hatékony, mert az eszköz nem tud elegendő gőzt előállítani, így egy low-tech megoldáshoz kellett fordulni. Villanyrezsó + bádog locsolókanna. Sajnos ez sem volt elég hatékony, mivel a forró gőz nem az alul csatlakozó kifolyócső felé próbált távozni, hanem felül, amit viszont lefedtem egy fedővel. Kisebb faragás és további gőzterelő darabok beillesztése után végre sikerült egy többnyire működő dolgot összehozni.
 Miután feltettem párolódni a léceket folytathattam az aznapra tervezett többi munkát.
A gerincet már korábban összeragasztottam és mivel úgy mértem ki a hosszát, hogy a fartükör és a svertszekrény közé pontosan befeszüljön, így csak kissé meghajlítva lehetett a helyére betenni illetve onnan kivenni. Amikor kivettem, hogy a groszsott talpának való erősítést hozzáépítsem, egy diszkrét reccsenés kíséretében derékba tört. A két darabból összecsapolt gerinc részben a csapolásnál hagyta el magát. Így viszont láthatóvá vált, hogy az átlapolt felületek nem sikerültek igazán jól, így a ragasztónak és a csapoknak egymással nem mindenhol érintkező felületeket kellett volna összetartania. Nem meglepő, hogy ez nem ment maradéktalanul. Nincs mit tenni újra kell gyártani, sokkal pontosabban. Nosza élesben is ki lehet próbálni az új elektromos gyalut. Jól visz, viszont fülvédő nélkül garantál a halláskárosodás.
 Miután megvolt az átlapolás – elég sokat bíbelődtem vele, hogy most már igazán pontos legyen - már csak a csapolás és a ragasztás volt hátra.

A másik újragyártandó alkatrész még több bosszúságot okozott.

Ez az alkatrész a tervrajzon amúgy nem is szerepel, tehát mondhatjuk, hogy magamnak kerestem a bajt.

 Itt arról van szó, hogy miután a középső padot kineveztem légtartálynak, így szükséges lett egy második zárt bordára is. Tehát nem csak az első, svertszekrény felőli oldalra kell egy zárt borda (a tervrajzon amúgy csak ez szerepel és ez is nyitott/kivágott formában), hanem a pad hátuljához is, amit viszont tervrajz hiányában csak az előtte lévő borda és a pad méretei alapján tudtam elkészíteni.  Volt is mit igazítani rajta. Miután ennek a bordának az oldalléceit kissé elhamarkodottan már korábban felragasztottam (és persze csapoltam) így az igazítás során ezekkel a lécekkel is meg kellett küzdenem. Addig-addig kellett igazítani, míg ezek az oldallécek félig elfogytak. Így viszont már nem sok hasznuk maradt, tehát inkább teljesen legyalultam őket, majd a bordát ezek nélkül illesztettem a helyére. Végül, mikor a borda már pontosan illeszkedett, új oldalléceket ragasztottam fel. Így végre már jó lett.
Sajnos némi figyelmetlenség miatt a pad ülőlapjába sikerült úgy belevágnom, hogy egyszerűbb a maradék anyagból újra elkészíteni, mint javítgatni (ezt legközelebbre halasztom).
 Mire mindezzel végeztem, a gerinc ragasztása is megkötött, így végre legyalulhattam, beilleszthettem és beragaszthattam a helyére. Ettől újabb merevítést kapott a hajótest.

 Ezzel gyakorlatilag a nap végére értem. Már csak azért is, mert a meg- megdördülő ég is jelezte, hogy ideje lenne csomagolni.

 Azért a gőzölést sem akartam veszni hagyni, így szorítókkal a helyükre illesztettem a gőzölt alkatrészeket. Nem mondhatom, hogy könnyű volt, de remélem, hogy ha így fognak megszáradni, akkor a végleges beillesztésük már lényegesen könnyebb lesz. (update: megszáradtak ugyan és kellően görbék is maradtak, azonban az egyik – gondolom száradás közben – félig végighasadt, szóval ezt csinálhatom újra) 


Minőség ellenőrzés


...és egy kis segítség


A gőzölő betöltése


High-tech vs. ...


...low-tech

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése