augusztus 09, 2018

Glettelés

Na ez az a művelet, amit akár ki is hagyhattam volna, ha...
...ha pl szépen sikerül a laminálás, ...ha egyáltalán sokkal szebb és pontosabb munkát végzek pl az orr vagy a fartükör esetében, ahol az oldalak laminálásánál ráhagyott üvegszövet rétegeket kellett kiigazítani. Összefogalava megállapítható, hogy ami pontatlanságot belevittem (mentségemre szóljon, hogy nem hanyagságból, hanem rutintalanságból) a munkába, az ezen a ponton keményen megbosszulta magát.

Bár korábban - autónál - már dolgoztam ilyen anyaggal és tudtam hogy gyorsan köt és ami alapesetben jó lett volna, mert így jó gyorsan lehet vele haladni, az most pont a dolog nehézségét fokozta. Az anyag, ami a leírás alapján 15 perc múlva már csiszolható volt, túl gyorsan kötött ahhoz, hogy egyszerre nagyobb felületet is be tudjak húzni vele. Ráadásul itt ismét képbe jött a hőmérséklet. A normál hőmérsékleten (20-25 fok) között kb. öt perc fazékidejű anyag, a nyár közepi 30 fokban kb. két (!) perc alatt kezdett kikeményedni. Igaz 10 perc múlva már csiszolható volt. Próbálkoztam ugyan hogy kevesebb edzőt használok, hátha akkor lassabban köt, de kb 3 perc múlva az is kezelhetetlenné vált, ráadásul ezt követően úgy is maradt: kenni már nem lehetett, de teljesen ki sem keményedett, így ezzel csak egy soha ki nem keményedő réteget sikerült behúznom, amit aztán kapargathattam le.
Mindezek eredményeképpen csak a behúzás egy napot vett igénybe, és akkor a csiszolás még sehol nem volt.
Szerencsére az anyag jól csiszolható, így géppel és durva papírral hamar le lehetett simítani. Összenőttem a csiszologéppel és a porvédő maszkkal. Sajnos a végeredmény nem volt tökéletes, így elég sok helyen ismét neki kell állni és javítgatni a glettelést.
 Eljött a pillanat amikor fel kellett adnom - vagy hogy stílszerű legyek: ki kellett löknöm a hajóból - azt a tervemet, hogy még idén vízre kerül a vitorlás. Bár várhatóan elkészülök vele még az ősszel de kicsi az esély, hogy lesz még lehetőség vízre tenni. Ez egy kicsit elszomorít.

Patchwork

  Miután megkötött a laminálás és viszonylag használhatónak tűnt, így nem maradt más hátra, mint a hibás részek javítása.
 Alapvetően kétféle hiba adódott: 1- levegő maradt az üvegszövet alatt, 2- túl sok epoxi maradt az üvegszövet alatt. Ha kettőt összeadom, akkor átlagosan hibátlan az eredmény. Csakhogy a kétféle hiba földrajzilag eltérő helyeken kumulálódott. A levegő buborékok jellemzően az éleknél jelentkeztek, míg a vastagabb részek (nevezzük púpnak) inkább a hajó oldalán, a megfolyt műgyantából eredően keletkeztek.
 A megoldás mindkét esetben ugyanaz: a hibás részt lecsiszolni, lehetőleg fáig és kisebb, de jókora átfedést biztosító darabokkal kipótolni. Majd megkötés után lecsiszolni és az esetleges hiányosságokat műgyantával feltölteni. Mivel itt kicsi, legfeljebb tenyérnyi üvegszövet darabokkal dolgoztam, így könnyen és gyorsan tudtam haladni. Ráadásul az eredmény is egész jó lett. Mondjuk annyira azért nem, hogy le is fényképezzem. Ezzel azt hiszem várok amíg a glettelés el nem készül. Mindenesetre elgondolkodtató, hogy legközelebb (!?) inkább kisebb és így könnyebben kezelhető darabokkal laminálok.
 Miután befejeztem a műveletet egy kicsit tovább haladtam az egyéb apróságokkal. Pl. összeragasztottam a gaff rúd villájához szükséges rétegelt lemez lapokat. Szerencsére egész jól kit tudom használni a korábbi munkák (pl fenéklemez kivágása) során megmaradt darabokat.
 Másik apróság a kormánylapát éleinek legyalulása – áramvonalasítása. Ebben az a legjobb, hogy a gyalult részeken a rétegelt lemez szép csíkos mintát ad, ráadásul a csíkok egyenességéből következtetni lehet a gyalulás egyenletességére.
 Ha már visszakanyarodtam a famunkákhoz elkészítettem a baum villáját is, illetve a villa helyét is kifaragtam a baum végén (vagy ha menetirányból nézzük, akkor az elején), végül beragasztottam a villát a helyére. Ezzel a baum nagy vonalakban el is készült. Majd még gyalulni és csiszolni kell, illetve a vitorla rögzítéshez szükséges lyukakat befúrni.